Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
halmozott fel barcsi raktáraiban, amelyeket akkor már Szlavóniából, Romániából, Szerbiából és a határőrvidékről szereztek be. A fafeldolgozás és a fakereskedelem egyik jelentős központja volt ekkor Barcs, ahol négy cégnek, köztük a bécsi Union Banknak is dongafa- és épületfaraktára, továbbá gőzfűrészüzeme volt.49 A faipar mellett a szlavóniai nagy sertésbehozaital teremtette meg az 1880- as években Barcson az iparnak egy másik fontos ágát: a sertéshizlaldát. Ez a 200 ezer korona részvénytőkével működő részvénytársaság — nagyrészt a környék földesurainak részvételével - az 1890-as években már mintahizlalda létesítését tervezte Barcson, hűtőházzal, ahonnan a világ minden részébe szállították volna a sertéseket.50 A Barcson kialakuló harmadik fontos iparág: a szeszipar megteremtése a Kremzir család nevéhez fűződött, akik 1848 után települtek le Barcsra, amikor Barcsnak „még csak Drávája volt” - írja a Somogy című lap 1885. január 27-én.51 A filoxéravész után megnőtt szeszszükségletet használta ki az élelmes vállalkozó és olyan jól üzemelő szeszgyárat létesített Barcs határában, hogy 1893-ban már ő fizette Somogy megye egyenes adójának egytizedét!02 Mindez a sok ipari üzem egy külön telepet hozott létre Barcson, amely lélekszámban, de főként forgalomban hamarosan túlszárnyalta a nevet adó őstelepülést. Barcstelep eredetileg a vasút kiépülése kapcsán jött létre. Alapját Kanitz bécsi tőzsér vetette meg, aki 1867-ben Bécsből hozatott néhányszáz embert az építkezések elvégzéséhez. Eleinte az itt felépített egyforma házak gabonaraktár céljaira szolgáltak, majd lakóházakká alakították át azokat. (Ezek voltak Barcstelep első házai „Hatház”, a Dráva szállóval együtt.)53 A hajdani Barcs pedig - az 1871. XVIII. t. c. alapján elveszítvén mezővárosi rangját, - kisközségi státusba került, és lakosai filléres gondokkal küszködtek. A hengermalom Barcson 306
