Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
Ezeknek az utasítás oknak, leveleknek a hangvételéből világlik ki legjobban, hogy milyen hallatlanul nagy előnyt jelentett volna az, ha az úrbéri szétválásra még 1849 előtt sor kerülhetett volna! Visszatérve a konkrét események taglalásához, meg kell állapítanunk, hogy 1848 nyarán a földesurak egy része, és éppen az egykori főispán még a régi úton járt. Szigetváron már régen folyt a per a borcégér kitűzéséért, vagyis a borkimérés szabadságáért. Ez a vitás kérdés 1848 nyarán már annyira kiéleződött, hogy Grindery augusztusban katonaság kirendelését kérte Szigetvárra.8 Nem tudjuk, hogy ezt a kérést a megye teljesítette-e, de arról hírt adnak forrásaink, hogy ez év augusztusában Szigetváron állomásozott a gr. Hardegg vasas ezred. Tudomásunk van arról is, hogy ennek egy századát ebben a hónapban Nagybajomba küldték, mert ott a lakosság „birtofcfoglalásban” találtatott „vétkesnek”, és a földesúr : Festetioh Dénes katonaság kirendelését kérte.9 Ez az ezred, amely abban az időben ezekben a településekben állomásozott, Csányi kormánybiztos szerint is „áruló lelkű” volt.10 Amikor a megyében a forradalmi erők felülkerekedtek, Czindery László Belovárra menekült, nyíltan kimutatva ezzel forradalomellenességét.11 Szigetvár városa ugyanakkor nyíltan a forradalom oldalára állt. Csányi László kormány- biztos 1848. szeptember 14-én kelt jelentésében külön kiemelte, hogy Szigetváron hon védegyletet alakítottak.12 A négy város lakói a forradalom mellett voltak, erre késztette őket a föl- desuraifckal lezáratlan úrbéri perük, amellyel kapcsolatban számúikra kedvező döntést csakis a forradalmi kormányzattól remélhettek. Ez azután visszatükröződött abban a kegyetlen bánásmódban is, amelyben a forradalom után részük lett. Az úrbéri birtokperek utolsó szakasza A szabadságharc leverése a föld népét kétségbeeséssel töltötte el. Madarász József később emlékirataiban leírta, hogy Somogy megyéiben a parasztok nem akartak hinni a világosi fegyverletételben, „Erősen állítják, hogy hallják az ágyúzást, le-lefeküsznak a földre, füleikkel a földhöz közel erősítik a mondottakat.”13 Somogy megye közigazgatásának élére Németh Pétert állították, majd őt Tallián János követte mint megyei császári biztos. Tallián a veszprémi katonai parancsnokság alá volt rendelve. A katonai hatalom 1850 elejéig tartott, s mint a megye kortárs monográfusa írta: „örökös rettegésben tartotta a vármegye lakosságát”.14 Haynau bukása után a katonai önkényuralom helyet adott a polgári önkényuralomnak. Egy 1857-ben megjelent megyei monográfia szerint 1850. február 17-én Somogy megyét 7 járásra osztották. Nagyatád is járási székhely lett. A járások határa azonban nem volt stabil, „azolta csak hol egyik, hol másik helységet veszik el előbbi járásából, s a másikhoz csatolják.”15 A szabadságharc utáni helyzetről ad számot ez a munka, amelynek írója, a megye orvosa tanúbizonyságát adta forradalomellenességének, hiszen Nosz- lopy Gáspárt az ő tanúvallomása, felismerése után vitték bitófára.16 Miként ír az általunk tárgyalt településekről? Barts (sic!) a Dráva partján fekvő mezőváros, ahol sóház van. Földesura a gróf Széchenyi család. 1523 róm. kát. lakosa van. 294
