Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)
A kormány egyházpolitikai szempontból nem nézhette jó szemmel a szaporodó katolikus köröket. A munkásegyesületeknél viszont hasznosabbnak tartotta ezeket. E felemás állásponttal lehetett magyarázni a Göllei Katholikus Kör alapszabálya körüli engedélyezési huzavonát252. Az egyház különös súlyt fektetett az ifjúság körében végzett munkára. Ifjúsági egyleteik egymás után alakultak meg, céljaik azonosak voltak (a Marcali Katholikus Ifjúsági Egyletével): „ ... a tankötelezettségeinek eleget tett földműves ifjúságnak vallás-erkölcsös és hazafias szellemben való képzése, közhasznú, főleg a földművelés körébe vágó ismeretek terjesztése és tisztes szórakozás szervezése a politika teljes kizárásával”253. A megvalósítás eszközei közé sorolták a társalgást, a „vallási és polgári kötelességek lelkiismeretes teljesítését”, a felolvasásokat, a hitoktatásokat, a játékot, a mulatságokat és egy ifjúsági könyvtár szervezését. Fővédnökük a veszprémi egyházmegye mindenkori főpásztora, a századelőn báró Hornig Károly volt. kántortanító, a községbíró, a jegyző, a segédjegyző, i ügyvéd, az orvos, az uradalom ispánja és kasznárja. A közhasznú egyesületek A közhasznú egyesületek keletkezése erősen leegyszerűsítve az emberek közérdekű igényeiből, sokszor a létszükségleteiből fakadt. Az elemi csapások megelőzése, az ellenük való védelem, az emberi élet megmentése, a tüzek megfékezése, a lakóhelyek sokirányú gyarapítása, mellyel a megélhetést és a munkaalkalmakat biztosították, végső soron az életkörülmények fejlesztése alkalmas volt arra, hogy az eltérő társadalmi helyzetben levő embereket egy közösségbe tömörítse. Szaplonczay Manó, vármegyei főorvos 1896-ban megjelent könyvecskéjében254 így írt a Balatonról: „Gyönyörű vidéke, egészséges, ózondús és vízpárával telt levegője, vízének sós és szénsav tartalma, szénsavsókból és1 kovasavból álló finom iszapja, hullámverése, tiszta finom homokja...” jó gyógyászati lehetőségeket kínált. Az ország az ilyen „természetadta kincseket” nem használta ki, sőt helyette a magyarok utaztak külföldre és évi több százezer forintot vittek magukkal, ahelyett, hogy ezt a hozzánk érkezett idegenek hozták volna be. Szaplonczay véleménye szerint a tó vidéke addig nem is lendülhetne fel, „míg a birtokosok a magántőkét oda nem eresztik és így az építkezési kedvet nem emelik”. Akik addig is tettek valamit a tóért, azok idegenek voltak. A Balatonban rejlő lehetőségekre már a reformkorban Széchenyi István is felfigyelt. Az ő gondolatát vitte tovább Vaszary Kolozs, pannonhalmi főapát, amikor 1886-ban a Balaton- Egylet közgyűlésén egy gőzhajózási közkereseti társaság megalakítását javasolta235. Az 1890-es években már a balatoni fürdővonatok sűrítéséről és távolságuk meghosszabbításáról folytatott - ekkor még sikertelen - vitát Szaplonczay256 a Déli Vaspálya Igazgatóságával, amelynek egyelőre még nem lett volna kifizetődő több szerelvény indítása. Az évtized végére azonban jelentősen megváltozott a helyzet: a „Balaton-parti fürdőhelyek idegenforgalma az utóbbi években fokozott mértékben emelkedett. A fürdővendégek nagy számának, ezen fürdők látogatottságának köszönhető az, hogy ezen Balaton melléki fürdők környékén a kisgazdák anyagi helyzete javult, amennyiben a vendégforgalom az intenzívebb gazdálkodásnak vetette meg alapját, és a kisbirtokosok törekvőbb része előtt... új 278
