Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)
kérte alapszabályának engedélyezését. A Csokonyai Általános Képző Egyletét és a Kaposvári Asztalosok Szakegyletét nem engedélyezték.131 Erre a sorsra jutott a Karádi „Szabadság” Munkásképző Egylet kérelme is, mert az „egylet a budapesti szociáldemokrata központ biztatására alakult, mely a Karádon múlt évi november 29-én megtartott népgyűlésen egy kiküldött által képviselve volt, s így valószínű, hogy azzal állandó összeköttetésben leend”.132 A Kaposvári Munkás- nőegylet alapszabályát hasonló okokból nem véleményezte Kovács Sebestény Gyula polgármester. A vasmunkások és a kereskedelmi alkalmazottak szakegyletei viszont már hosszabb életűek voltak. Az 1907-es főispáni jelentések a korábbi évek sztrájfchullámainak utórezgéseit (Gyöngyöspuszta, Barcs, Szigetvár, Csurgó) tanúsították. Az aratási szerződéseket 1908-ban viszont már rendben megkötötték, és az ennek lebonyolításában közreműködő Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesület 1908-ban azt jelentette a főispánnak, hogy „aratógép ugyan tartalékban nincs a vármegyéiben, de módjában fog állni egyesületünknek sztrájk esetén a legelső 24 órában a szükséges aratógépeket a gazdaközönségnek rendelkezésére bocsájtania 2-3 nap alatt”.133 Ilyen biztosítékokra azonban már nem volt szükség. A „nemzeti ellenállás” idején követett helytelen taktika miatt az MSZDP - a megyében is - sokat veszített népszerűségéből. 1909-bcn csak Szigetváron, a cipészek és asztalosok körében fordult elő munkabeszüntetés. Kaposváron 1908-ban a cipészek és csizmadiák szakegylete bojkottálta a Steiner és Radó cipőfelsőrész-készítő céget. Ezért az alispán felfüggesztette az egylet működését és egyben a Belügyminisztériumnak javasolta felosztását. A munkásmozgalom egyébként a megyeszékhelyen sem érte el a korábbi évek mértékét,134 s csak 19 tőtől indult el fejlődésének újabb szakasza. A szakegyletek kiszélesedő tevékenységét nemcsak a törvényadta keretekkel próbálták akadályozni, hanem a polgári és az egyházi befolyás alatt álló egyesületekkel is. 1914-ben alakult meg a Keresztényszociális Epítőmunkások Szakszervezetének Kaposvári Helyi Csoportja. A „kaposvári kathjolikus] körben az itteni kőművesek, kik eddig a szocialisták legnagyobb contingensét és legerősebb támaszát képezték, megalakították a kőművesek keresztény szakszervezetét; az alakuló gyűlésen mintegy 500 [fő] vett részt. A szocialisták közül többen befurakodtak az alakuló gyűlésre, hogy azt meglazítsák, de néhányukat a készenlétben volt rendőrség kituszkolván, a gyűlés rendes lefolyású 'volt.”135 Annak ellenére, hogy sikerült zavart okozni a 'kaposvári szocialisták mozgalmában és egyleti életében, jelentőségüket nem tudták csökkentetem - mint azt a kaposvári rendőrkapitány 1919. november 15-i jelentése bizonyítja is. A főkapitány kiemelte a nyomdászok szervezetét, amely a Tanácsköztársaság alatt olyan radikális vezetőiket adott, mint Tóth Lajos és Szalma István; aláhúzta továbbá az építőmunkások, a kereskedelmi alkalmazottak (pl. Levin Samu) és a szabók, (pl. Pein hoff er Lajos, Zónik István) egyleteinek politikai szerepét is. Érthető okokból — az elhibázott agrárpolitika miatt - „csupán a földmunkások csoportja volt, mely erős kritikát gyakorolt a szélsőséges irányzattal szemben”.136 Szakmai egyesületek Az egyesületeknek talán ez az a területe, amelynek történeti gyökerei a távolabbi évszázadokig is visszanyúltak. A szakmai szervezkedések - például a céhek esetében - ekkor gazdasági és politikai igényeket elégítettek ki. A kapita-
