Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Kanyar József: Fejezetek Dél-Dunántúl reformkori népoktatástörténetéből
c) A néptanítók az 1848149-es polgári forradalomban és szabadságharcban Nem mehetünk el szótlanul tanítóinknak az 1848-49-es polgári forradalomban és szabadságharcban tanúsított magatartása mellett, elsősorban Noszlopy Gáspár megyéjében, Somogybán. A példák hosszú sorát említhetném, részben már Noszlopy szolgabírósága idejéből is, vagy éppenséggel kormánybiztossága idejéből. A perdöntő bizonyítékot tanítóink szerepére nézve Czindery Lászlónál, Somogy Windischgrätz által kinevezett császári biztosánál találhatjuk, aki 1849. április 16-án a következőket jelentette a megyéből: „A köznép minden nemzetnél a demokrácia és a kommunizmus felé hajlik és ezzel a néppel — szerinte - együtt-tartanak a népből származó, a kommunizmushoz ugyancsak vonzódó falusi lelkészség, a jegyz.ők és a tanítók”, vagy ahogy másutt mondotta: „ a nép izgatása és elbolondítása: főleg a tanítóktól, akik a kis helységekben rendszerint jegyzők is, s részben maguktól a lelkészektől, különösen az evangélikusoktól és a reformátusoktól indul ki. . . ”18 Végül is név szerint - a sok közül - hadd említsük Verbay István református lelkészt, Noszlopy versíróját, Vikár János inkei református segédlelkészt, a „felségsértő” versírót, Gaál Györgyöt, Kiliti és Kőröshegy 20 évi kufsteini várfogságra ítélt református lelkészét és mellettük Nagy István jutái tanítót, akit még Noszlopy ügynökeként, 1849. augusztus 21-én lőttek agyon a császáriak, Cserna István bálványosi református tanítót, honvéd főhadnagyot, Marosi Kiss József endrédi ref. tanítót, honvéd századost, Szabó Lajos galamboki rk. tanítót, honvéd hadnagyot, Bakonyi József balatonendrédi ref. tanítót, Wéisz-Munkácsi Sámuel tabi zsidó tanítót és a várfogságra ítélt Szívós János csehi rk. tanítójegyzőt. * * * 3. Népiskola történeti periódusok Végül is a népiskola ás a néptanítóképzés ügye, amely eszmei tisztaságában már e korszak végén is helyet foglalt nagy művelődéspolitikusunknak: Eötvös József iskolai reformtervezeteiben készen arra, hogy a maga lábán járni kezdő hazai közművelődés ügyének az irányítója legyen, a szabadságharc leverése következtében - két évtizedre lekerült a hazai és az európai művelődés napirendjéről, hogy csak a dualizmus kezdő éveiben ölthessenek végül is testet a nagy magyar kultúrpolitikus népnevelési eszméi és népiskolai törvényei, folytatásaként az abszolutizmus tanügyi rendelkezéseinek, amelyek a népoktatás területén, de a középfokú oktatás terén még inkább - igen jelentősek voltak. Áttekintve az eddig mondottakat, főképp a római katolikus népiskolák alapításainak - más felekezeti népiskolák fejlődését is analógiaként tükröző - időszakaira figyelve megállapíthattuk, hogy az észak-dunántúli népiskolai állapotokkal szemben hátrányosabb helyzetben levő dél-dunántúli népiskolák alapozásának és gyökérzet eresztésének a XVIII. század volt az időszaka - benne eléggé el nem hanyagolható részesedéssel ,az I. Ratio előtti korszak népiskolája is míg a régióbeli népiskolák törzse kifejlődésének és megerősödésének a korszaka (a tanítóképezdék megalapozásával egyidőben!) a II. Ratio educationis utáni reformkor volt. Lombozata kiterebélyesedésének pedig az abszolutizmus volt a korszaka, gyümölcsét azonban az eötvösi népiskolai törvény teremtette és érlelte meg a XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. század fordulóján. 244
