Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Kanyar József: Fejezetek Dél-Dunántúl reformkori népoktatástörténetéből
bályzatával a népoktatásnak nemcsak az eddig megtett százados korszakát zárta le, hanem az „elemi tanoda” fogalmának a bevezetésével már - a jövőbe muta- tóan - szinte előfutára lett az eötvösi népoktatási törvény utáni évtizedek 1899- 1940 közötti iskolatípusának: az elemi iskolának. Az Apponyi György kancellár által tető alá hozott új népiskolai szabályzatot a kormány 1844-ben meghirdette, életbe azonban csak az 1845-ös esztendőben léptette. Vajon jelentett-e kardinális változást az 1845-ös királyi rendelettel hozott elemi tanodái szabályzat a hazai népoktatás történetében? Vajon a szabályzat volt-e hatással a korszak felekezeti népiskoláira? Volt. Ezt nemcsak a püspöki viziták vették észre, hanem jó hatását a népiskolák gyorsabb szaporítása tekintetében a megyében is tapasztalták.11 A kései feudalizmus korszaka azonban csakhamar lezárult ahhoz - a nemzet sorsát alapjaiban érintő történelmi események következtében -, hogy hasznos intézkedései megvalósulhattak volna hazai népoktatásunk nagy hasznára. Szerencsés forrásadottság következtében át tudtuk nézni a rinyaújlaki református iskola tavaszi és őszi vizsgajegyzőkönyveit12 az 1843-1848-as esztendők között, amelyekből az iskolában tanított tantárgyakat is szemügyre tudtuk venni. A jegyzőkönyvekből azt is megállapíthattuk, hogy az 1845-ös elemi tanodái szabályzat utáni közvetlen esztendőkben semmifajta változás nem következett be az oktatás tartalmában a protestáns felekezeti iskolákban. Igaz, a szabályzat nem is vonatkozott a protestáns népiskolákra, a kölcsönös hatás azonban aligha volt elvitatható mindkét oldaltól. Közhasznú és közismereti tárgyakat, amelyek a jobbágy-paraszti társadalom javát és hasznát szolgálták, már régtől fogva tanítottak a reformkor utolsó évtizedében is a felekezeti népiskolákban. Mit is tanítottak 1843 és 1848 között a dél-somogyi református népiskolában? i. Olvasást. „Némelyek olvasnak, némelyek az szavak összefoglalásában gyakoroltatnak.” Írást azonban nem tanítottak. 2. Számvetést. A számolás négy nemét is tanították és állandóan gyakorolták a római és az arab számok kimondását. 3. Földrajzi. A Kis Tükör szerint Magyarország földrajzi leírását. 4. Történelemből a magyar nemzet történetét tanulták, majd az ország polgári állapotáról és statisztikájáról, a királyról, az ország főtisztjeiről, az országgyűlésről és a kormányszékekről szóló ismereteket. 5. Mezei ismereteket. Jelentősnek mondható az idősebb tanulók részére ugyancsak a Kis Tükör alapján tanított mezei gazdasági ismeretek tára és a mezei rendőrségi „tudomány”. 6. Katekizmust. Minden osztályban tanították Tóth Ferenc püspök katekizmusát, Hübner János Szenthistóriáját, Szent Dávid zsoltárait, Jean Frederic Ostervald Kis históriáját, különféle iskolai imádságokat, dicséreteket és udvariassági regulákat. Az oktatás módszertanaként nyilván a hangos és gyors memorizáltatás módszerére kell akkor gondolnunk, amikor a vizsgabiztos lelkipásztor megjegyzés tárgyává tette 1845 tavaszán, hogy a tanulók „igen sebesen beszéltek”, s helyette a „halkali beszélés ajánltatott”. A rinyaújlaki református iskola növendékeinek a száma a tavaszi és az őszi vizsgákon a következőképpen alakult, arról azonban nem rendelkezünk adatokkal, hogy az „iskolaköteles” tanulóknak mi volt a száma? 238
