Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
és Berzencén, valamint az úthoz közeli településeken Barcson, Csokonyán, Csurgón, Bükkösdön és Sellyén tartottak vásárokat. Nagyatád, amely már ekkor is a megye gazdaságilag fejlettebb települései köré sorolható - láthatóan - jelentős vonzáskörzettel rendelkezett. Fejlődését feltehetően ez is nagymértékben befolyásolta. Marcali mezővárosa hasonló lehetőségekkel rendelkezett, amelynek birtokában a XIX. században már piacközponti szerepet töltött be.11 Az alsó postaút és a Dráva folyó mentén levő településekben tartották a vásárok 50u/o-át. A balatoni postaút vonzáskörzetében pedig csak a vásárok 10,5%-át. Ekkor még a szigetvári postaúton nagyobb volt az áruforgalom, Pest dinamikus fejlődése inkább csak a századfordulótól tapintható ki, következésképpen a balatoni postaút, amely a tengerparttal kötötte össze a fővárost a XIX. század első évtizedeitől került előtérbe. Nyilvánvaló, hogy a szigetvári postaút vonzásában levő települések kihasználták a tranzitforgalom előnyeit, amely a belső áruforgalomra is serkentőleg hatott. A felső postaúton ez a folyamat, már kevésbé érvényesült. A megye északkeleti részén levő települések a veszprémi vásárok felé orientálódtak. Az északnyugati részből pedig a Zala megyei vásárokat látogatták.12 (i. sz. térkép.) Meglepő számunkra, hogy a megye centrális részén levő Kapós-völgyében, illetőleg annak nyugati irányú tengelyében hat vásártartási joggal rendelkező település volt. Közismert, a megyének ez a része zártabb volt, a postautak nem érintették. A kisebb országutak azonban jelentős funkciókat láttak el, sok tekintetben pótolták a postautak távolságának a hátrányait. Kétségtelen, hogy a vásártartó helyek zömmel a kereskedelmi és a postautak mentén találhatók. Azonban a vásárok kialakulásában egyéb szempontok is indukáló szerepet játszottak. Nem véletlen, hogy a Kapós-völgyében már a XVIII. században a vásártartás jelentős szerepet játszott. Ez a vidék két mikrotáj találkozási pontja volt. A Kapos völgyében a gabonatermesztésnek voltak kiváló adottságai, míg a Zselic ettől eltérő termelői táj volt. A Kapós menti vásárokban értékesítették a zselici erdőkből hozott tüzelőfát, az építkezésnél nélkülözhetetlen faanyagot, a fából készített munkaeszközöket és az erdei táj sajátos termékeit a gyümölcsöt, a mézet, a gombát, a vadat stb. Ez a gazdasági tevékenység az erdők pusztítását is maga után vonta, a mesteremberek a hársfából bocskort készítettek, az égerfából a kalaposok és a süvegesek festéket állítottak elő, a vargák pedig a cserfát csernek meghámozták, de a tájban a hamuzsírégetők, az üveghuták és a fűrészmalmok is tetemes károkat okoztak. A Zselic szolgáltatta a Kapós völgyi községek építkezési anyagát, így a fát, követ, a meszet, a téglát, a deszkát, a lécet, a zsindelyt, a vályogot, amelyet az uradalmak és a parasztgazdaságok egyaránt megvásárolhattak.12 Ha a vásártartási napokat vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy azok rendszerint a növénytermesztés 'és az állattenyésztés bioritmusához igazodtak, amelyeket vallási ünnepekkel kötöttek össze. így a vásárok vallási funkciója is érvényesült. 189
