Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)
Mert le-nem zárhatom, Akarmint untatom, Bíztatom szemhéjjaimat. Azt mondják: hajnal felé jön elé Az édes álom, Miért hát érzésemet, szememet Nyitva találom ’S hogy kerülsz engemet Kerülöd szememet Oh álom! - magam tsudálom. Le-szállottál képemről, szememről Nehéz mellyemre; El-hagyád a’ szemeket, terheket Rakva szívemre, Ha tsak másra nem vál, ’S szem-fedélt nem talál, A’ halál Álmos szememre. A sok panaszvers, kesergő dalszöveg mellett találunk prózába foglalt bánatot. Egy 1789. október 9-én kelt levélben, melyet Horváth az akkor még személyesen nem ismert, de máris bizalmas barátjának, Kazinczynak ír: „titkos az én keserűségem - az éltető állatok magok tudják ’s együtt sírnak. Oh ha öledben ki sírhatnám magamat, de boldog volnék; Levelem nem lehet ollyan hűséges tol- máttsa szívemnek, hogy erre bízzam panaszaimat. - De hiszem - nem lesz mindenkor így, osztán vigasztal a’ Hajnal tsillag, melly jobban jobban kezd világosítani előttem, ’s majd talám veled és több világosság fijaival nem sokára együtt utazhatok a’ valóságos boldogság útján. —” Horváthot végül is a gyors egymásutánban következő események, változatos élmények sora emelte ki hangulati mélypontjából. 1789 őszén megismerkedik Kazinczyval. Ezután nemsokára belép a „világosság fijai” közé1, a „Fő Böltses- ség Tempiomá”-ba; szabadkőműves lesz. 1790-ben díszes banderista öltözetben Budára megy koronát őrizni, majd az országos nagy eseményen, a „Diétán” vesz részt. 1790-9i-ben bejárja Pozsony, Bécs, Regensburgot. Ebben az időben írt számos politikai röpirata, gúnydala között vannak szerelmi daldk, de ezek már nem a Balaton partján hagyott Oroszi Júlia, hanem általunk nem ismert személy, új szerelem - vagy szerelmek? - ihletései. Horváth házas létére már régen magányos volt. Sokfelé jártában, mindenütt a társaságok kedvenceként, a vigasztaló vagy elérhetetlen szerelem ezernyi változatával találkozott. Pozsonyban, 1790. november 15-én dalt ír „egy szép Menyetske kérésére”. A cím - ,,Az erőltetett mátka” - sejteti, hogy az akkoriban gyakori kényszerű érdekházasság keserveiről szól. Sokat elárul a „Nota”-jelzés: Itt kell hagynom szívem felét, itt szerelmemet... ” Ugyanezév december 28-án „Egy Asszonyság kértére” készült dalában kétszer is leírja ezt a sort: „Meleg jég, hideg tűz a tilos szerelem ...” Zalaegerszegen, 1791. november 16-án Ámor hatalmát zengi, áhítattal töm- jénez oltára előtt: Öh Ámor! ki nem fél tégedet? Ki nem imádja szentségedet? Téged az egek, Magas fellegek, Főid s tenger istennek neveznek, Tömjéneznek. Keszthelyen, 1791. december 9-én ,,A’ megunt szerelem.”-ről dalol. Csalódottságát legtömörebben az utolsó versszakban fejezi ki:
