Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)

Agyarkodó fogadtól Úgy sem félek;

A’ világot, ha meg-rágott, vissza-rágom,

Szóval Téged’, ’s irigységed’ ketté vágom.

Ezek a sorok arra vallanak, hogy farsangi mulatozás után támadt a gyanú, a vádaskodás. Horváth védekezik: „Akármim fend agyarad’ / Az arany tiszta marad A’ ro’sdátúl.” - Dalszövegét egy a maga korában közkedvelt táncnótára készítette, így nemcsak kiírta, hanem ki is énekelhette magából a keserűséget.

A’ szemérmes szív és az okosság E’ világonn nem tsekély boldogság,

Meláy ha együtt van a’ bátorsággal Bízvást szembe szállhatsz e’ Világgal.

Ezeket a jámboran moralizáló sorokat csak azért írja le, hogy utána annál dü- hödtebben ecsetelje az ellenkezőjét „Ének a szemérmetlenségrül” c. dalszövegében. A szemérmetlen:

Nem gondol sem jó, sem rossz hírével,

Sem maga’ sem más becsületével;

Annak jónak lenni lehetetlen,

Annál minden betsűlet kelletlen.

Csak neki kedve tellyen, vagy tessen,

Hogy dolgának jó vége lehessen,

Fel-vesz sok szitkot-átkot, motskokat,

Betsűletével nem gondol sokat.

E sorokat vélhetjük nagy általánosságban mozgó oktató célzatúnak, de ismerve az életrajzi hátteret, könnyű észrevenni a személyes vonatkozást, amit a Hofrni

III. kötetében megjelent énekében nyíltan bevall:

Váll vonítás. - Egy rágalmazóhoz.

Nekem is az ördög egy banyában,

Szép színre bemázolt áil-ortzában

Bűntelen fejemre fent Nyíllal újra megjelent Minapában.

Tűhegyü kemény nyelve hegyének Nyílvasai szívembe j övének,

Ö bizony sok ördögök Körme között Inkább nyögök, Mint

egy vénnek.

Már becsületembe belegázolt,

Fekete fekélly színre bemázolt.

Minden ördögátkokat, Kurvahordta rongyokat Rám

ruházott.

Ugyanez a dalszöveg az Ötödfélszáz énekekben (361. sz.) „Te se szólj, én se szólok” címmel szerepel, ami utalás a 7., utolsó versszakra:

180