Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Nagy László: A visszafoglaló háború értékelésének változásai a magyar történetírásban és hadtörténetírásban

ra készült háromkötetes hadtörténelmi jegyzetben - amelyben az erről szóló részt jelen írás szerzője készítette - mindössze négy sort kapott Buda fölszabadulása a török uralom alól, és a munka többet foglalkozik Thököly Imre kurucainak ez időben folytatott harcaival, mint az egész, tizenhat évig tartó visszafoglaló háborúval. Az általános történelmi munkákkal összevetve azért annyi különbség megállapítható, hogy a hadtörténelmi jegyzet egyértelműen állást foglal amelett: „A török kiűzése az ország területéről a fejlődést szolgálta, egy lépést jelentett előre. Magyarország végre felszabadult a másfél évszázados török uralom alól.”73 Ám jellemző az ebben az időben uralkodó szemléletre, hogy a nem sokkal később megjelent, „Szemelvények a magyar hadtörténelem tanulmányozásához’ című kétkötetes gyűjteményben egyetlen rövid szemelvény foglalkozik a visszafoglaló háború több mint másfél évtizedével. Ez is Buda visszafoglalásáról szól Károly Árpád műve alapján, ilyen regesztával: „1683-ban megkezdődött a török kiűzése az országból. A törököt az egyik vereség a másik után érte és 1686-ban több hónapi ostrom után a császári csapatok visszafoglalták Budát is, az ország egykori fővárosát.”74

A többszörösen torzult magyar történetírói szemléletben csak lassan következett be változás. Elmondható, hogy némely elavult nézetek még ma sem i'k- tatódtak ki teljesen történetírásunkból, amelyek nem kevéssé akadályozzák nemzeti önismeretünk elmélyülését.75 A visszafoglaló háború értékelésében tulajdonképpen a hetvenes években következett be nyomon követhető fordulat, jóllehet bizonyos szemléleti változás már megindult a hatvanas évek - sokszor ugyancsak heves - történész vitái nyomán. Az új szemléletet tükröző művek közül Szakály Ferenc és Hegyi Klára munkái mindenekelőtt a magyarországi török hódoltság jellegéről adtak a korábbiaktól eltérő, sokkal objektívabb képet, rámutatva arra az óriási negatívumra, amit a török uralom jelentett a magyarországi gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésre.

Igaz, Hegyi Klára nem osztja Szekfű Gyulának és követőinek azon nézetét, miszerint a magyar elmaradás egyedüli oka a török hódítás lett volna, hanem így foglal állást ebben a kérdésben: „A kezdődő lemaradás nem írható a török rovására, mert az már az ő ittlétük előtt megindult. . . Bizonyosak lehetünk benne, hogy a török hódítás nélkül sem kerültünk volna a polgárosuló fejlődés élvonalába. De azt már a török uralom okozta, hogy a lemaradás az elkerülhetetlennél nagyobb méretű lett.” A török hódoltságnak „csak mint pusztító idegen uralomnak voltak az ország életére súlyosan ható következményei, de mélyebb, a magyar feudális rendszert az ország intézményeit és kultúráját alapjaiban megváltoztató torzító hatása nem volt.”70 Ez utóbbi gondolatot részletesen taglalja Szakály Ferencnek a nyolcvanas évek elején megjelent terjedelmes monográfiája. Ez az adatgazdag mű - kiegészítve és továbbfejlesztve Salamon Ferenc korábbi kutatási eredményeit - már a bevezetőben fölveti a gondolatot: „a török feudalizmus súlyos vereséget szenvedett saját, Magyarországból elfoglalt területein a magyar feudalizmustól, amelynek államát szétzúzta, területi integritását megsemmisítette, hadseregét többször megverte.”77

A hetvenes években készült, de csak a nyolcvanas évek közepén megjelent „Magyarország története” vonatkozó kötete úgy zárja a XVII. század végén lezajló törökellenes háború értékelését: „Az eszmék és ideológiai koncepciók egyazon tényt tükröznek: Magyarország nem államhatalmi szinten vett részt a török kiűzésében. Az ország még mindig kimeríthetetlen társadalmi energiatar143