Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)
s nyomában Lipót császár 1659. október 3-án és 1660. január i-én érkező leiratait is egyre türelmetlenebbül olvasták fel a partikuláris vagy generális közgyűléseken. Akár a király, akár a nádor, akár az országbíró, vagy a kincstartó írt az egyesített megyéknek: valahányan csak az adókra és a katonai terhekre figyelmeztettek kemény szankciók kilátásba helyezésével. Nádasdy Ferenc országbíró 1660. február 22-én Botka Ferenc somogyi alispántól is „contributiot” sürgetett.3 A király - csaknem minden leiratában - az idegen katonaság (extranei milites) részére kérte az adót, majid „contribuflionales dietales”-t sürgetett a megyéktől. Wesselényi Ferenc nádor Pápáról 1660. november 20-án datált levelében is „militare subsidiumot” kért az egyesített megyétől. Sürgette ezt Zichy kincstartó is ugyanezen esztendő november 7-én - ugyancsak Pápáról - keltezett levelében."5 Még türelmetlenebbül sürgette Nádasdy országbíró Seibersdorfból: 1660. február 22-én a somogyi alispánnál a katonaállítás céljára szolgáló adó beküldését az 1655. évi országgyűlésen hozott 5. törvénycikk alapján. Lipót 1660. március 29-én Bécsből már fenyegette az országot és a megyéket azzal, hogy kénytelen lesz külső katonaságot vezényelni Felső-Magyarországba az ország védelme érdekében, s a katonaságot mindaddig ott tartja, míg a „veszély” tart. Bár azt is közölte a megyékkel, hogy a katonaság ellátását nem akarja a lakosság nyakába varrni. Június 30-i intimátumában azonban már követelte a megyék hozzájárulását a Felső-Magvarországra vezényelt német katonaság ellátásához, mondván: ne hogy a katonák a szükségtől kényszerítve nyomorgassák a népet, amelynek a védelmére vezényelték ki. (1660. jún. 30.) Még ez esztendő szeptember 8-án Eperjesről írt át Sáros megye Somogy- hoz, hogy támogassa azt a császárhoz terjesztett kérést, hogy a katonaságot — amelyre már semmi szüksége nincs az országnak - vonja ki az országból. A népnek - hangzott az átirat - a vezényelt katonaság már annyi szenvedést s bajt okozott, hogy tömegestől szökdösött át a magyar lakosság a törökök uralta biztonságosabb vidékekre. Tetemes lehetett a két megyére kivetett adó és katonai terhek összege és restanciája.5 Az egyesített Somogy és Zala — látván a sok nehézséget, a ráváró közügyek elintézetlen dandárját - tisztújító gyűlésre hívta a rendjeit össze 1660. október 30-ra. E gyűlésre érkezett Nova Curiából Zrínyi Miklós örökös főispán váratlan levele, melyben bejelentette, hogy a közgyűlésen bécsi útja miatt — sajnálatára — nem vehet részt.0 A levél - nemcsak az országos gondjai között őrlődő felelős közember írása, aki a nagyobb haza szolgálata mellett a gondjára bízott két megye közügyeivel is foglalkozott, mégpedig igen lelkiismeretesen, hanem a nemzetéért aggódó politikus intő szavainak súlyosan etikus tartalma mellett - nyelvünk 17. századi gazdaságának, választékos stílusának, szép magyarságának is oly jelentős forrása, amely méltán tarthat számot az irodalomtörténet érdeklődésére is. Zrínyi a két megye örökös főispánja (comes perpetuus) arról is értesítette a megyék vezetőit, hogy a tisztújításnál a régiek maradására adja a szavazatát, néhány szolgabírót azonban nem tart tisztségükre alkalmasnak. Ezeket a szolgabírákat azonban nem nevezte meg levelében. 1660. október 28-án érkezett Tokajból Wesselényi Ferenc nádorispán levele, aki az egyesített két megyéből a kivetett hadiadók (subsidium militare) mielőbbi befizetését7 kérte. 1660, november 20-án Pápáról keltezett levelében 88
