Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Bognár Tibor: A hazai németségre vonatkozó rendelkezések végrehajtása Szulokban 1945 és 1949 között
szemben kialakult hivatalos felfogás alaphangjaként fogható fel - az alábbiakban fogalmazódott meg: „Népi és demokratikus országot akarunk felépíteni,. . . megtisztítva a hazaáruló németségtől, amely mindent lekicsinyelve ami magyar, kérkedve állott a hitlerista rablók szolgálatába és elárulta azt a Magyarországot, amely neki otthont adott, amikor vándorbottal a kezében és batyuval a hátán jött be a gazdag magyar vidékekre letelepedni.”2 Az Ideiglenes Kormány 1944. december 22-én közzétett nyilatkozata pedig már azt is hangsúlyozta, hogy a végrehajtandó földreform céljaira elsősorban a hazaárulók, a Volksbund-tagok és a német hadseregben szolgáltak birtokait veszik igénybe és teljes egészükben minden felszereléssel együtt elkobozzák.2 Jogszabályi keretek között a német hadseregbe és a magyarországi Volks- bundba belépettekkel szemben alkalmazandó rendszabályokat első ízben a népbíráskodásról szóló 1945. január 25-én kibocsájtott miniszterelnöki rendelet fogalmazta meg/1 A rendelet háborús bűnösnek minősítette az SS-be belépett magyar állampolgárokat az önkéntesek és a kényszerből besorozottak közötti különbségtétel nélkül, a módosítása és kiegészítése tárgyában hozott rendelet pedig népellenes bűnösnek azokat, akik a Volskbundba beléptek anélkül, hogy velük szemben kényszert alkalmaztak volna.5 A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjutta- tásáról szóló 1945. március 18-án kibocsájtott miniszterelnöki rendelet már intézkedett az SS- és a Volksbund-tagok földbirtokainak sorsáról is, mely szerint e személyek tulajdonát képező földek az összes felszereléssel és a rajtuk lévő épületekkel együtt az államra szállnak át. A földreformrendelet már elválasztotta az SS önkéntesek és a kényszersorozás alapján bevonultak körét oly módon, hogy a vagyonelkobzást csak az önkéntesekre nézve rendelte el. A Volksbund- tagoikra vonatkozóan azonban már nem vizsgálta a népbíráskodásról szóló miniszterelnöki rendeletnek azt a megkülönböztetését, amely népellenes bűnössé csak a szervezetbe önként belépetteket nyilvánította, így rendelkezése szerint már a puszta tagsági viszony is elegendő okot szolgáltatott a teljes vagyonelkobzáshoz.6 Az élet normális kerékvágásba való visszatérését a községben a háborús események elmúltával is számos körülmény nehezítette. A szovjet katonai parancsnokság 1944. december 28-án elrendelte a község kiürítését, és rendelkezését csak 1945 áprilisában oldotta fel. így a lakosság csak ezt követően térhetett vissza lakóhelyére.7 Érzékletes képet festenek az élet beindulásának nehézségeiről a jegyzői gazdasági helyzetjelentések; A kiürítés tartama alatt a katonai hadmozdulatok következtében a község állatállományának túlnyomó többsége elpusztult, amely a mezőgazdaság jövőbeni kilátásait erős korlátok közé szorította. Az igavonó állatok hiánya miatt a szükséges munkálatokat nem lehetett megfelelő módon elvégezni, ezért a lakosság a megmaradt szarvasmarha állományt is kénytelen volt igavonásra felhasználni. A takarmányhiány miatt az állatok kondíciója erősen leromlott és a mezőgazdasághoz szükséges ipari termékek beszerzése is komoly nehézségekbe ütközött, igen sok esetben szinte lehetetlen volt. Ehhez járult még az 1945. évi nagy tavaszi szárazság, amely évek óta nem tapasztalt rossz terméseredményt idézett elő a községben. Ilyen körülmények között a lakosság saját ellátását is nehezen tudta megoldani, és igen nagy nehézségek árán tudta csak részben beszolgáltatni a Vörös Hadsereg ellátására és a kötelező beszolgáltatásra kivetett terménymennyiséget.8 4x0