Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
Mindezek meliett gondja voít az ifjúmunkások, az ipari tanuiók (inasok) helyi oktatásának modern alapokra fektetésére is. Szemét és figyelmét az ifjúmunkások politikai szervezkedése soha nem kerülte el. Hivatala nyitva állt a nap bármely percében az ifjúmunkások előtt, akiket felnőttként és „elvtársként” is fogadott. 120 „Minden időben, mindenkinek rendelkezésére állottam” írta a megrá- galmazásakor a törvényszéknek. S amikor a Tanácsköztársaság felett július utolsó napjaiban egyre több vésztjósló felhő gyülekezett, Latinca még augusztus 6-ig a hivatalában maradt. y A kormányzótanácsi biztosi hivatal végnapjai Július 31-én a késő déli órákban telefonhívással Latincát és Győrffyt - aki ekkor az állomásparancsnokság, azaz a helyőrség politikai megbízottja volt, - azonnal a fővárosba rendelték. Másnap a Forradalmi Kormányzótanács lemondásáról, a Tanácsköztársaság megszűnéséről értesültek. A Kelenföldi pályaudvaron a Bécsbe induló ún. „népbiztosi vonaton”, mindkettőjüknek lett volna helye. Latinca visszautasította az ajánlatot, és kijelentette „bármi történjen is, a somogyi proletárokat nem hagyja cserben.”1'21 Másnap reggel munkatársainak ismertette a szomorú tényeket, a járási vezetőknek pedig táviratban adta tudtul és elrendelte: - „Minden Munkástanács a helyén marad. Minden öntudatos polgár és munkás őrködjék a közrend és a köznyugalom fenntartása fölött. További intézkedésig minden az eddigi szellemben intéződjék, mindenki a helyén maradjon”. Végezetül elrendelte, ha kell a karhatalommal biztosítsák az előzőket.'122 Közben a megye különböző részein a szervezkedő ellenforradalmi erők gyorsan magukra találtak. A megye déli részén a volt kisgazdapártiak, a Balaton vidékén a kispolgárság és az iparosok, Igáiban pedig a helyi intelligencia vezetésével a módos parasztok fegyveres akciójára került sor. Ezeket rövidesen néhány óra alatt felszámolták és a főkolomposokat lakat alá tették.1’23 A párt és a szakszervezeti gyűlésen augusztus 3-án Latincát bizalmáról és szeretetéről biztosította a munkásság. Galina János visszaemlékezésében erről a következőket mondotta: „A Tanácsköztársaság bukása után a Megyeház nagytermében jöttünk össze. Itt mondott búcsút Latinca Sándor. Azt mondotta töb~ bek között, hogy a Tanácsköztársaság elbukott, de a kommunista esztne tovább él. Az ember egyik szemét behunyja, a másik, nyitva figyel, mert el fog jönni az az idő, amikor itt a megyeház nagytermében a vörös lobogó újból lengeni fog. Sok viszontagságnak, és megpróbáltatásnak leszünk kitéve, de lesznek, akik ezt túl fogják élni”.1“1'1 A korabeli laptudósítás szerint: „Percekig tartó lelkes taps és éljenzés fogadta a munkásság bálványozott és ízig-vérig forradalmi lelkületű vezérének beszédét és a meghatottságtól könnyeztek, elvtársaink”íl:> Latincát ekkor beválasztották a megyei szakszervezeti tanács választmányába. Ezen a napon Latinca kérte az új kormányt, hogy a készültségi - karhatalmi századot továbbra is Kaposváron tarthassa. Az előző parancs szerint ugyanis az egységet a demarkációs vonalra rendelték. Augusztus 3-án délután 17.20 órakor Latinca táviratban kérte Peidltől a felmentését. De erre sem válasz, sem a kinevezett utód nem érkezett meg, ezért 369
