Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
ízű res erővel fogok odahatni, hogy a munkásság és a proletariátus ügyet minél jobban tudjam szolgálni és ebben a szellemben akarok dolgozni A rövid ebédszünet után, az estig tartó munkástanácsi ülés felölelte a megye valamennyi politikai és gazdasági kérdését. A felszólalók kendőzetlenül beszámoltak a Tanácsköztársaság vidéki problémáiról, sok esetben az ellenforradalmi egyének által meglovagolt jogos sérelmekről is. Latinca az ülésen végig jegyzetelt és rövidesen intézkedett is. A legfontosabb területen a falusi szegénység és a kisgazdák közötti ellentétek felszámolására, a munkás-paraszt szövetség erősítésére, Latincának gyorsan intézkednie kellett. Latinca indulatok nélkül, a komor tényeket tudomásul véve, sietve intézkedett a somogyi falvakban jelentkező nem kívánatos esetek felszámolására. Balla József, a munkástanács alelnöke négy évtized múlva Latinca emberi és vezetői alakjára így emlékezett: „Latinca Sándor a Tanácsköztársaság idején mint kormányzótanácsi biztos állott a megye élén. Szelíd, kellemes modorát ebben a komoly pozíciójában is megőrizte. Mindenekfelett a Tanácsköztársaság érdekeit tartotta szemelőtt. Éberen vigyázott a rendre, a megye gazdasági helyzetére és arra, hogy a kormányzat intézkedései be legyenek tartva. A párt megyei vezetőivel naponként tanácskozott. Igen komolyan vette a párt egységét és a falu népének a forradalmi helyzetbe való beilleszkedését. Engem, aki a falvakban gyakran tartottam gyűléseket, többízben megkérdezett az ott észlelt jelenségekről.”><*> Érdemesnek tartjuk Somogyi-Steiner Pál Latincára emlékezését is: „Latinca nagyon meggyőzően beszélt. Képzett marxista volt. Mindnyájan elismertük fölényes tudását.”101 Kormányzótanácsi biztosi levelezéseiben a megértést, a türelmet kéri a munkástanácsoktól és a termelőszövetkezeti tagoktól ügyük elintézéséig. A legnagyobb figyelmet most is a megye mezőgazdasági lakosságának egyharmadát kitevő falusi nincstelenekre, a volt gazdasági cselédekre szentelte. Türelemre, a kisgazdákkal szembeni toleranciára kérte őket. Szeretetteljes hangon levelez és amikor utasítani kénytelen, akkor is ott a levél végén az „elvtársi szeretettel” befejezés. „Kérem a Kedves Elvtársakat, hogy legyenek, türelemmel, mert hiszen láthatják., hogy mi mindent a maguk, érdekében intézünk el”, írta a tapsonyiak- nak.'"2 Amikor pedig a kisgazdák korábbi elégedetlenségei mellett a szegényparaszti esetekre is sor került, gyorsan orvosolni kellett a bajok okait. A fehérpénz kötelező elfogadása a legtöbb helyen ellenállást váltott ki, mivel az élelmiszer piacon és az eluralkodott zúgkereskedelemben árut azért nem lehetett kapni. Latincának a falu-város közötti termékcsere korábbi alapjain is változtatni kellett, mivel ez a falusiakat az élelmiszer alacsony ára miatt kedvezőtlenül érintette. A katonai rekvirálások, majd a termelőszövetkezti tagok bevonulásának a. rendjét is megváltoztatnia kellett. Szigorúan intézkedett a termelőszövetkezetekben gyakorta előfordult „lógósokkal” szemben, valamint a munkaidő kihasználásával, a társadalmi vagyon védelmével kapcsolatban is. „A hanyagság és durva bánásmód által okozott kárt megtéríttetem, még a büntető eljárást is igénybe veszem” a kárt okozókkal szemben, írta.l,,:! Kormányzótanácsi biztosi teendői között a hivatali elfoglaltsága, a napi ügyintézés mellett a számtalan gyűlésen és értekezleten való részvétel is a vállaira nehezedett. Június végén á nehezedő politikai légkörben, amikor a központi irányítás és a megyei vezetés 366
