Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
íiyen eszmetörténeti, politikai gondolkodás történeti közegben azután egyértelmű a képlet: az Ausztriai Szociáldemokrata pártnak párton belüli „osztrák nacionalizmussal” aligha kellett küzdenie. Sokkal inkább - mint láttuk - az örökös tartományok munkásmozgalmon belül is nemzeti elkülönülést szorgalmazó nemzeti-nemzetiségi erőivel. A magyarországi szocialista mozgalom azonban teljesen más eszmetörténeti, politikai-ideológiai közegben bontakozott ki. 1848/49 más tradíciókat jelentett a magyar társadalom számára: polgári forradalmat és nemzeti szabadságharcot (ráadásul „Ausztriával” szemben), a függetlenségi eszme továbbélését a függetlenség csorbított viszonyai közepette, a magyar nemesi nemzeti hagyományok továbbélését, a közép- és kisnemesi nacionalizmus utóvirágzásának korszakát, az új polgárosult elemek nacionalizmusát, nosztalgiákat, egyszóval olyan emóciókat is élesztő-ébresztő hagyományokat, amelyeket ugyan az éppen születőben lévő magyarországi munkásságot az első időszakban igen kevéssé érintették és foglalkoztatták, hiszen 48-49-iben jószerivel még alig is létezett, ráadásul mozgékonyabb, európaibb is volt annál, hogyscm rokonszenvezzen vele, de 1867 után az új belpolitikai viszonyok alakulása közepette a nacionalista nézetek bizony könnyeden beszűrődtek a munkásmozgalom soraiba is. A belpolitikai erőviszonyok is eredményeztek kompromisszumokat: a munkásság a polgári baloldal „magyarságát” nem egyszer akceptálta, támogatta, sőt, mint láthattuk, a munkásvezetők jelentős része maga is nemzeti érzelmű és gondolkodású személyiség volt. Az internacionalista szárnynak lankadatlan küzdelmet kellett folytatnia a párton belüli nemzeti-demokrata erőkkel az eszmei tisztaság lehetőség szerinti megőrizhetésért - megőriztetésért. Nemzetiségi szeparatista v. föderalista törekvések viszont a századfordulóig meg is kímélték a pártvezetést. Bizonyára folytathatnánk s finomabb vizsgálatokkal árnyaltabb módon is bővíthetnénk az azonos-hasonló és az eltérő-különböző körülményeknek, sajátosságoknak, az „osztrák” és a ,magyar” vonásoknak sorát. Jelen keretek között azonban ezt nem tesszük, mert úgy véljük, néhány lényeges, talán legfontosabb szempontra itt már felhívtuk a figyelmet. Fejtegetésünket a témára vonatkozó olyan megjegyzéssel zárnánk, amely az „azonos-hasonló” kategóriába tartozik, s amely vizsgált témánknak mintegy legfőbb közös jellemzőjeként legáltalánosabb keretét képezhetné az előbbiekben azonosságként ill. különbségként jelzett mozzanatoknak. Bécs mégiscsak mint a közép-kelet-európai régió viszonylag legfejlettebb centruma integratív erővel hatott perifériáira (az örökös tartományokra és a Magyar Koronához tartozó országrészekre) a munkásmozgalom terén is, s mindezt akkor, amikor a nemzetközi gazdaságban korszakváltás jelei, és ennek megfelelően hatalmas ellentmondások mutatkoztak. Az a korszak ez, amikor Kö- zép-Kelet-Európában egyszerre jelentkeztek: 1. a centrumban (osztrák alpesi-nyugati területek - Bécs) egyrészt a fejlettebb nyugatról beszüremkedő-begyűrűző jelenségként a nemzeti piac kialakí- tásávalkikerekedásével, annak őrzésére irányuló törekvésekkel, másrészt a nemzeti elkülönüléssel szemben ható, a modern imperializmus kialaikulását-kibonta- kozását jelző világgazdasági integráló-modernizáló tendenciák és 2. a perifériákon - bizonyos történelmi megkésettség következtében - a nemzeti piac polgári liberális értelmű megteremtésére irányuló törekvések. Az osztrák szocialista munkásmozgalomnak és az egyes nemzetek, nemzetiségek szocialista munkásmozgalmainak viszonyát a XIX. sz. második felé
