Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
Irányította a figyelmet, s minden összefüggést - végső fokon - a tőke és a munka ellentétével igyekezett magyarázni. A Népszava többször visszatért ezekre az összefüggésekre: „Hogy a munkásnép figyelme elvonassék a gazdászati kérdések fejtegetésétől, s hogy ezáltal annál zavartalanabbuJ legyen kizsákmányolható, a vagyonos osztály a legesztelenebb sovinizmusba hajszolja a népet. . .”/|2 Elméletileg egyértelműen igyekezett a Szociáldemokrata Párt a nemzetiségi munkásság és a saját nemzeti burzsoáziája között kibontakozóban lévő egységesülési folyamatokat megakadályozni. A Népszava arra szólította fel a nemzetiségi proletariátust, hogy harcukat a magyar burzsoáziával szemben ne saját kizsákmányo- lóikkal szövetkezve vívják, hanem minden kizsákmányolóval szemben valameny- nyi elnyomottal összefogva: . . már nálunk is nő azoknak a száma, akik épp úgy látják a magyar kizsákmányolóban a munkásság ellenségét, mint a német vagy a román kizsákmányolóban, és akik belátják, hogy a magyar, német, román munkásoknak egymással testvéries egyetértésben ugyanazon érdekért kell küzdeniük. S miközben a szociáldemokrata írások egyértelműen léptek fel a nemzetiségek nacionalizmusa ellen, elismerték minden nemzet jogát az autonómiára. „A szociáldemokraták nemcsak szavaikkal, de tettekkel is hirdetik, hogy minden nemzetnek, nemzetiségnek, népfajnak a nyelv, vagy egyéb sajátosságaik különbségei szerint teljes autonómiát kérnek és követelnek.”/,/l A század végére tehát a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a nemzeti-nemzetiségi kérdés tekintetében valóban internacionalista álláspont kidolgozásáig jutott el. A kérdéskörben az 1903. évi pártprogram nem hozott újat, nem hozott többet/1'' sőt még a nemzetiségi (szerb) szocialisták önkormányzat (autonómia) követelésére vonatkozó indítványát is elvetette a kongresszus. Pedig az autonómiához való jog lcszögezése a párt 1901. évi választási kiáltványában még szerepelt/*’ Ez az internacionalista álláspont természetesen nem egyetlen, összefüggő, minden részletében és vonatkozásában kidolgozott koncepció volt, nem olyan teoretikus alkotás, amely szilárd eszmei alapjává válhatott volna pártprogramnak, s a párt politikai gyakorlatának, de mint láttuk, elemeiben létezett, a szociáldemokrata megnyilatkozások összességéből kikövetkeztethető nézetek halmaza volt. A fentiekben áttekintettük, hogyan nyilvánult meg a múlt század utolsó harmadában a kibontakozó-megerősödő osztrák és magyar szocialista munkás- mozgalom nemzeti-nemzetiségi kérdésben tanúsított elméleti álláspontja, politikája. Megdöbbentő hasonlatosságokat állapíthattunk meg, s természetesen mutatkoztak különbségek is a két párt teóriájában és gyakorlatában. Az alábbiakban megkíséreljük az azonos-hasonló vonások és az eltérő-különböző mozzanatok rövid, inkább csak jelzésszerű tisztázását. Talán azzal a megállapítással kezdhetnénk, hogy bár az osztrák-cseh területek iparosodottsága lényegesen magasabb szinten állott, magának a munkásságnak a lélekszáma is nagyobb volt, a szocialista mozgalom kezdeteit meglepően azonos időben tapasztalhatjuk a Birodialom mindkét felében. 1867, ill. 1868 a nyitó év, ez esztendőből származtak első említett-elemzett forrásaink is. Kétségtelen, hogy a magyarországi szocialista szervezkedés a német nyelvterületek (Ausztria, Svájc, Németország) mozgalmának képezte részét. Az is ismert megállapításnak számít, hogy az osztrák munkásmozgalomra a német volt legnagyobb hatással, s a magyar munkásmozgalom fejlődését az osztrák, s részben rajta keresztül a német szocializmus eszméi befolyásolták legerősebben, de az már
