Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
történetesen a pesti cipészek gyűlésén hangzik is el: . a nemzetiségi gyűlöletnek helyt ne engedjenek, hanem testvériesüljenek a munkások annál is inkább, miután nemzetiségi tekintet nélkül mindenhol mindnyájan rabjai a tőkének.”35 Ezek a megnyilatkozások bizonyítják, hogy a magyarországi szocialista munkásmozgalom számára az internacionalista szemlélet, a nacionalizmus elleni küzdelem kialakulásának kezdeteitől sem volt idegen, s ez az eszmei vonulat - mint látni fogjuk - a mozgalom erősödése időszakában, a párt szervezeti megalakulása után, állandó eszmei harcban a nemzeti gondolatot is befogadó politikai ideológiával, mindvégig fellelhető, sőt a századfordulóra erősödik is, még ha ennek nyomait pártprogramban, programszerű megnyilatkozásokban kevésbé foghatjuk is meg, mint az osztrák párt ilyen típusú korabeli megnyilvánulásaiban. A munkás sajtóban, munkásgyűléseken, a különböző pártcsoportosulásokban, a szervezkedések folyamán azonban - s ennek megfelelően természetesen a legkülönbözőbb források közvetítésében - világosan szétválik a következő két évtized folyamán is a radikális szocialisták internacionalizmusa és a mozgalom másik szárnyának a nemzeti eszme irányában mutatott befogadó készsége. Ennek alapján a „nemzetközi szociáldemokrata párt” és a „magyar munkáspárt” hívei állottak egymással szemben. Az ún. hűtlenségi per kapcsán a rendőrség előtt elhangzott vallomás: „Az Általános Munkásegylet, mint ismert, önálló magyar munkáspárt megalakítására törekedett, ezzel . . . mások nem értettek egyet, és a munkásmozgalmat Magyarországon éppen úgy Bécsből akarták irányítani, mint Ausztria tartományaiban ...” Ezek szerint „magyar munkáspárt nem létezik, szociáldemokrata párt csak egy van a világon, nincs német és nincs magyar”.31’ Az internacionalista szárny arra a meggyőződésre alapozta elveit, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia dualista szerkezete ellenére is egységes birodalom, amelyben a proletariátus ellenfelei, az osztrák és a magyar uralkodó osztályok szövetséget alkotnak, s amelyben a munkásosztály Lajtán innen és Lajtán túl azonos politikai és gazdasági elnyomás alatt él. így a Monarchia proletárjainak azonos program alapján álló, szervezetileg is egységes, az Internacionálé törekvéseit és eszméit valló szociáldemokrata pártban kell tömörülnie.37 Az 1870-es évek eleje, a párizsi kommün elestét követő évek azonban az internacionalisták számára Európa-szerte nehéz szituációt, kedvezőtlen feltételeket teremtettek. 1872-73-ban a szociáldemokrácia nemzetközi szervezete gyakorlatilag megszűnt. A munkásmozgalom lassanként Európa-szerte országhatárok közé szorult. A legális szociáldemokrata párt megalakításáért folytatott küzdelem Magyarországon is határozottan az önálló párt szervezésére irányult. 1880. május 16-án egyesítő kongresszus mondotta ki a Magyarországi Általános Munkáspárt megalakulását. A programból azonban - jóllehet az a nemzetközi és a hazai szocialista munkásmozgalom legfejlettebb akkori színvonalát tükrözte, s alapvető megállapításai a tudományos szocializmus tanításaira támaszkodtak - a szocialista eszmék sarkalatos pontja, a proletár nemzetköziség tétele azúttal kimaradt. Az 1880-as program nem hirdette meg az önrendelkezési jogot sem, s nem érintette a nemzetiségi kérdést sem.38 Nyilvánvalóan fakadt ez abból, hogy az új párt egyesíteni akarta a különböző, ellentétes felfogású csoportokat, hogy tekintettel akart lenni a magyar belpolitikai spektrumon jelentkező nemzeti érzelmű munkásrétegekre és - főként - a Függetlenségi Párt egyes képviselőivel való együttműködésre.
