Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
a kezdetben többnyire liberális színezettel átszőtt polgári nemzeti ideológia, röviden a burzsoá nacionalizmus megjelenése. Talán nem sokat tévedve úgy is fogalmazhatnánk, hogy Közép-Kelet-Európa XIX. századi megkésett és elhúzódó ipari forradalma, a térségnek a század közepén lezajló polgári társadalmi és politikai forradalmai kétirányú, de egymást egyidőben feltételező, részben kiegészítő és összefogó, erősítő, s egyben egymás érdekeivel részben diametrálisan is szembekerülő mozgást és változásokat gerjesztettek. Ezek a változások egyrészt a kibontakozó polgári társadalom horizontális irányú differenciálódása, eltérő érdekű szociális rétegződése, sőt bizonyos mértékű polarizációja, másrészt pedig ugyancsak az új, immár alapjában polgári társadalomnak vertikális irányú integrációja,-5 amelynek során az eltérő társadalmi-gazdasági érdekű rétegek és osztályok közös érdekű, vagy legalábbis annak tűnő szálaik mentén is rendeződnek, legalábbis olyan mértékben, amilyen mértékben az uralkodó osztályok ideológiája uralkodó ideológiává tud válni. (Közös érdekű harc a visszahúzó erőkkel, a feudális politikai és jogviszonyokkal szemben, majd a polgári átalakulás győzelme után a feudális maradványok ellen; de ilyen a közös haza elmélete, a nemzeti összetartozás tudata stb.) E két különböző irányú, különböző jellegű és tartalmú mozgás számos metszéspontban találkozik, s e metszéspontok egyik sorozatát éppen a különböző társadalmi rétegeknek és politikai erőknek a nemzeti-nemzetiségi kérdéssel való konfrontációja képezi. Tekintsük át tehát, hogyan élte meg, s dolgozta fel vagy kísérelte meg feldolgozni - mint a kapitalista gazdasági-társadalmi fejlődés egyik terméke, s ezen új struktúra egyik eleme — a munkásosztály, közelebbről a szocialista munkás- mozgalom, a szociáldemokrata elmélet és politika eme találkozásait, konfrontáció-sorozatát a burzsoá gazdasági-társadalmi fejlődés másik termékével, az új struktúra másik elemével, új szervező erejével, a nemzeti piac létrejöttére épülő nemzeti eszmével. Jóllehet, témánk a magyarországi szociáldemokrácia és az ausztromarxiz- mus összehasonlítása, mégsem tekinthetünk el az első, tulajdonképpen még az ausztromarxizmus előtti osztrák szociáldemokrata megnyilvánulások legalábbis rövid - részletesebb elemzés nélküli - említésétől. A modern európai szocialista munkásmozgalom kibontakozása, az első szocialista ill. szociáldemokrata pártok létrejötte az I. Internacionálé 1872. évi hágai kongresszusa utáni évtizedre esik. Valamennyinek mintául a német Szociáldemokrata Munkáspárt szolgált, amely a hágai határozmányokat megelőzően 1869-iben az eisenaohi kongresszuson alakult meg. A Monarchia munkásmozgalma, egészen pontosan a bécsi munkásság teljesen egyidőben a német munkásmozgalommal, ugyancsak 1868-ban kísérelte meg először az önálló politikai célkitűzésekkel rendelkező munkáspárt létrehozását. Az év első felében munkásgyűlések sorozatát szervezték meg az I. Internaoionáléval már kapcsolatban álló vezetői, s május 10-én az V. bécsi munkásgyűlésen több ezer proletár fogadta el a szociáldemokrata alapelveket magába foglaló kiáltványt (Manifest an das arbeitende Volk Österreichs), amely alapokmányává válhatott volna Ausztria Szociáldemokrata Pártjának, ha a kormányzat - ekkor még - meg nem gátolta volna a Monarchia egészére kiterjedő munkásszövetség létrehozását/1 324
