Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)

is tett néhány megjegyzést, ide sorolva a boltnyitás és a téglaégetés jogának kérdését és a kiszárított berkek visszaszerzése érdekében indított városi akciót.

S valóban, egymást követik azok az ítéletek, amelyek - néha a megyei hatóság tekintélyének rovására is - az uradalom igazát erősítik. Így pl. a helytartótanács 1844-ben az Eszterházy uradalom által felterjesztett és a kaposváriak által hamisnak állított tanúkihallgatási jegyzőkönyv alapján egy vitatott berket az uradalomnak ítélt azzal, hogy a szolgabíró túllépte hatáskörét, amikor a jobbágyokat - sommás úton - Szt. Mihálytól Szt. György napig a „legeltetésbe helyezte”.1'5

Ugyanígy járt a város a téglaégetés tárgyában tett panaszos ügyében is. A megye ítélete az volt, hogy a téglaégetés nem földesúri jog, az 1836. X. te. 3. szakasza erre nem terjeszthető ki, sőt, az 1807. 21. te., amely elrendeli az adózók lakásainak szilárd anyagból történő építését, nem is lenne teljesíthető, ha a jobbágyokat megfosztanák a téglaégetés lehetőségétől. A megye a királyhoz fordult, hogy a helytartótanács hagyja jóvá a jobbágyok téglaégetési jogát, vagyis e jogaikba történő visszahelyeztetésüket.01’

Eszterházy herceg azonban erősebb volt. A helytartótanács 1843 márciusában leírt a megyéhez, hogy a téglaégetéssel kapcsolatos panasz ügyében az 1842 januárjában közölt királyi határozat mellett maradjon.1'' A kaposváriak éppen ez ellen fellebbeztek.

Hasonlóan járt a város a boltnyitás vitatott jogával is. 1842 novemberében érkezett meg a helytartótanács ítélete, amelyben jóváhagyta azt az úriszéki döntést, amely szerint az egyik kaposvári lakos házánál nyitott boltot be kell zárni. Kaposvár 1843 februárjában a megyéihez fellebbezett. Hivatkozott az 1832/36. VI. te. 7. §-ára, amely a „nemzeti szorgalom és kereskedés” előmozdítását célozta. Noha a boltnyitás „jussa” és az azután járó haszonvétel a földesurat illeti meg, de a törvény azt is kimondja, hogy bér fizetése mellett a jobbágy is nyithat boltot. Kaposvár „fájdalmasan” tapasztalta, hogy az első, e törvény szellemében megnyitott boltot az uraság „hatalommal” bezáratta, s ezt a helytartó- tanács - ellentétben az úri- és törvényszéki ítélettel - helybenhagyta. A kaposváriak - mint írták - „mély megilletődéssel” vették tudomásul, hogy őket a helytartótanács nem engedi részesülni „a törvény jótékonyságában”. Pedig ez számukra sokkal fontosabb lenne, mint az úrbéri telekkel bírók számára, mert „csak kereskedéssel szerezhetjük a közjólétet”. Kérelmezik, hogy a jövő ország- gyűlés sérelmüket a törvény módosításával orvosolja.08

Mindezeket áttekintve megalapozottnak tűnik az az aggodalom, amit a város ügyvédje így fogalmazott meg: „Szomorú helyzet lenne, ha még ily erős bizonyíték mellett sem lehetne egy hatezer lakosból álló községnek reménye, hogy világosan kiírt igazsága ki fog szolgáltatni.”09

A város egyetlen előnye csak az volt 1848-49-ben, hogy a birtokösszeírás szerint - mint láttuk - a határ nagyobbik része a volt jobbágyság tulajdonában volt. Az uradalom azonban, ennek ellenére nemcsak tisztjeinek „mindenbe beleszólásával”, hanem azzal a ténnyel is, hogy területe szinte harapófogóba zárta a várost, hihetetlenül nagy nyomást tudott gyakorolni annak minden polgárára.

Más volt a helyzet Nagyatádon. Ez eredetileg Czindery birtok volt, de 1823-ban - egyes források szerint vétel útján, más forrás szerint zálogbirtokként - Gsuzy Pál császári és királyi kamarás birtokába került és maradt 1856-ig.70

2?}