Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
A forradalom időszakából ránkmaradt egy összeírás, amely 1848. november 2-án Kaposvárott tartott nagygyűlés rendelkezése alapján összeiratta minden településben a volt jobbágyok és az „uraság” birtokát. Ennek adatai alapján képet alkothatunk e mezővárosok anyagi helyzetéről a reformkor végén. Barcs gr. Széchenyi Lajos birtokaként került összeírásra, és annak alapját az 1846-ban végzett hivatalos felmérés képezte. 1848. november 30-án Barcs mezővárosban 2710 magyar hold volt urasági és 2992 magyar hold volt jobbágyi birtok, vagyis a határ 52,5%-a volt a jobbágyság tulajdonában, illetve pontosabban fogalmazva: használatában. Ha megnézzük a további megjegyzéseket, kiderül, hogy az összes hasznavehetetlen terület, több mint 700 hold bozót, a földesúri birtokok közt került kimutatásra. Ezt levonva a határból (5702 magyar hold, a töredék holdakat nem számítva) azt az eredményt kapjuk, hogy a mezőváros határában az urasági birtok mindössze 34,6%-a volt.j/‘ Érdekes arány, mindenképpen érdemes arra, hogy megjegyezzük. Barcs, ez a Dráva-parti mezőváros tehát a maga igen vegyes nemzetiségi összetételével, viszonylag jó közlekedési lehetőségeivel a mezővárosoknak különleges típusát alkotta az erdős Somogybán: egy uradalom perifériáján, viszonylag fejlett mezőgazdasággal, felzárkózó iparral, jelentős tranzit kereskedelemmel rendelkező település volt, amely a földesura számára elsősorban a felsorolt helyzeti előny által hajtott hasznot. Egészen más típusú település Kaposvár. Földesura: Eszterházy herceg, Magyarország legnagyobb birtokkal rendelkező arisztokratája. Kaposvár egy 17 faluból és ugyanannyi pusztából álló uradalom központja a XVIII. század elejétől. A város és a földesúr egymással való kapcsolatának első adatai pozitivek. Az 1766-ban megyeszerte kirobbant jobbágyfelkelések idején Kaposvár lakói, akiket nagyrészt szerződés kötött földesurukhoz, strázsával védték a herceg tiszttartóját és a megyeház elé is őrséget állítottak. Ezért a megye utóbb 300 forint jutalomban részesítette őket.55 Ezt azért kell külön, aláhúzottan kiemelnünk, mert egész Somogy megyében csupán Kaposvár és Igái lakosai nem vettek részt a jobbágymegmozdulásokban. Ügy tűnik, hogy a földesúr nem nagyon méltányolta ezt a hűséget, mert amikor 1767-ben Mária Terézia elrendelte az urbárium bevezetését, Eszterházy Kaposvárt is teljesen urbárium szerint kezelt helységgé kívánta tenni. A város lakói ez ellen egy emberként tiltakoztak. A herceghez intézett levelükben igen terhesnek találták a rájuk kényszerített új feltételeket. Az addig fizetett házanként i forint 50 dénár helyett 1 forinttal több készpénzt kellene fizetniük, amellett igen magas porciót, ami „végpusztulásba” vinné őket - írják drámai hangú levelükben 1767-ben. Ügyüknek megnyerték Tallián Józsefet, az akkori országgyűlés egyik somogyi követét, aki a herceg konziliáriusához intézett levelében kifejtette, hogy Kaposvárott jobbára mesteremberek élnek, akik nagyrészt mesterségük után szerzik kenyerüket - eddig sem a határ nagysága, hanem a velük kötött szerződés segítette elő gyarapodásukat. Tallián ezért továbbra is szerződés szerinti „kezeltetésüket” javasolja. Azért jár közbe érdekükben a hercegnél, mert a vármegyének igen nagy szüksége van kereskedő emberekre, s Kaposvárott kereskedők is élnek. Ha ők nem lennének, akkor minden kicsiségért más megyébe kellene el
