Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
építésé tekintetében pozitiven kell értékelnünk, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a mulasztásokat majd a következő évtizedekben kell pótolni. Ellentét a megye és a földbirtokosok között Az utak építése, főképpen az útvonalak módosítása, az ellentétek forrásává vált, az érdekeket nem lehetett mindig közmegelégedésre egyeztetni. De az érdekek felismerése sem volt mindig egyértelmű. Az országos érdekeket koordináló szerv a Helytartótanács volt, amely a regionális szempontokat a varasdi postaigazgatóságtól kapta és vele egyeztette, a legalsóbb lépcsőn pedig a megyei szervezet állót, élén az alispánnal. Jóllehet az útvonalak kijelölése tekintetében és a kivitelezés alkalmából is mutatkoztak véleménykülönbségek, ezek azonban végül is elsimultak, a Helytartótanács mint országos jogkörű felügyeleti szerv akaratát mindig érvényesíthette. Az útépítés alkalmából az ellentétek inkább a helyszínen éleződtek ki a megyei hatóság és a földbirtokosok között. Drámai események azonban itt sem voltak. Ma már nehezen lehet rekonstruálni a korabeli viszonyokat a tekintetben, hogy az utak módosításában az egyéni érdekek milyen szerepet játszottak. A hatalommal való visszaéléssel és a megvesztegetés gazdag eszköztárával rendelkezhettek azok, akik egyéni érdekeiket kívánták előtérbe helyezni. Persze olyan esetek is előfordultak, amikor egyes földbirtokosok saját érdeküket nem ismerték fel és tiltakoztak minden újító szándék ellen, gyakran összeütközve a falvak lakóival. Siklóssy szolgabíró 1809-ben jelentésében arról panaszkodott, hogy Somogyvárról az országútra vezető egyenes és régi utat az uradalmi tiszttartó - a szolgabíró utasítása ellenére - lezáratta és „helyébe egy sokkal alkalmatlanabbat rendelvén”.7(1 A tiszttartó ez esetben nyilván nem vette figyelembe a falu lakóinak az érdekeit. A rendelkezésünkre álló forrásokból - az uradalmak panaszbeadványaiból - kétségkívül jobban kitapinthatjuk a föld- birtokosok sérelmeit és általában a szemléletmódjukat, mint a falusi közösségek álláspontját. Itt azonban korántsem következtethetünk arra, hogy azokat kevesebb sérelem érte. A magyarázatot a feudális jogszokásokban kell keresnünk és általában abban a szemléletben, amely szerint a jobbágy, nemcsak de iure, hanem de facto is az alkotmány sáncain kívül élt. A megye, a földesuraikkal általában a békés megegyezést kereste, az új utak kijelölése alkalmából az érdekelt földesurat, vagy annak képviselőjét meghívta, ennek ellenére kisebb-nagyobb konfliktusok mégis előfordultak. Bolla Márton, a mernyei piarista uradalom kis- és nagydobszai kerületének inspektora 1825-ben panaszt tett, mivel az új út kijelölésénél az uradalom képviselőit nem hívták meg. így a Szigetvárról Istvándiba vezetett postaút, amelyet Nagy- és Kis-Dobszán a falun akartak keresztül vezetni, az uradalom érdekeit több tekintetben is sértette.77 Az uradalom tölgyes erdejének egy részét veszélyeztette. Az új út elkerüli az uradalmi kocsmákat - az árkosi és az aligvári kocsmát -, amelyek már emberemlékezet óta működnek ás amelyekben évenként több mint 300 akó bort adnak el. A faluban új kocsma építése 2000-3000 Ft költségkiadást jelentene. Bolla elismerte, hogy az új út 74 öllel rövidebb lenne, de laposabb területen vezetne. Szerinte az új utak kijelölésénél fő szempontként az erdők elkerülését kellene figyelembe venni. Majd végül nem eléggé meggyőzően azzal érvelt, hogy „azonnal új és nagyabb terheket is érezni fognak a lakosok anélkül, hogy valamely új haszonból részesüljenek”.78 Nyilvánvaló, hogy ez alkalommal 269
