Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)

égyéni érdekeket szolgáló megyei úthálózat sem mennyiségében, sem pedig minőségében nem felelt meg a kor követelményeinek, gyökeres átalakítást kívánt a regionális és az országos érdekeiknek és igényeknek megfelelően. A téma aktualitását jelzi az a tény, hogy 1751-1846 között a Helytartótanács az útviszonyok korszerűsítésére vonatkozóan 96 ügyiratot küldött a megyének, amelyekből megismerhetjük a fontosabb rendeleteket és az utasításokat egyaránt.'* De a megye is beszámolt az utak állapotáról, ezekből a jelentésekből kirajzolódik előttünk, hogy milyen nehézségeket és anyagi áldozatokat követelt a korszerű úthálózat építése a kincstártól, a megyétől és a jobbágyoktól egyaránt. Az 1787. évi megyei nagygyűlésen az úthálózat kiépítésével kapcsolatos teendőket részletesen ismertették/1 A tervezet szerint, valamennyi járásban a szolgabírák és az esküdtek felelősek az utak állapotáért, nekik kell arról jelentést tenni, az egyes falvakat, a településeket és „a vámmal bíró uradalmakat is azoknak igazítására serkenteni, s kényszeríteni.”5

Természetesen az útépítés technikai kivitelezésére is kaptak utasításokat. Az országutakat nyolc ölnyi, a kevésbé jelentős utakat pedig hat ölnyi szélességre kellett megépíteni, de általános követelményként szerepelt az is, hogy „ahol csak lehet mennél egyenesebben állíttassanak fel.”u Ez utóbbi kérdésben az uradalmak érdekei nem egy esetben összeütköztek a megye és a Helytartótanács elképzeléseivel, de az utóbbiak között is volt gyakorta véleménykülönbség és nézeteltérés, amelyeket a későbbiekben majd ismertetünk. Az útépítéshez és a javításhoz szükséges kézi és szekeres munkaerőt a helységek lélekszámúknak megfelelően szolgáltatták. A javítás kötelezettsége az olyan állami, illetve a törvényhatósági utakra vonatkozott csupán, amelyeket postaútként, illetőleg országútként jelöltek. A XVIII. század utolsó harmadában a megyei úthálózat az alábbi képet mutatta:1

1. A legnagyobb ország- és postaút Kanizsától Szigetvárig vezetett.

2. Illetőleg Kanizsától Légrádig.

3. Kisebb országút Kanizsától a dörnyei révig.

4. Kisebb országút Horvátországból a dörnyei réven át az agarévi sóházig.

5. Kisebb országút Nagybajom felé.

6. Kisebb országút Tolna vármegyéből Kaposvárig.

7. Kisebb országút Öreglaktól Kaposvárig.

8. Kisebb országút Siófoktól Kaposvárig.

9. Kisebb országút Ádándról vagy Juthról Kaposvár felé.

10. Kisebb országút Istvándiból Iharosberényig.

11. Kisebb országút Szigetvárról Nagybajom felé.

12. Kisebb országút Hencséből Kaposvárig.

13. Kisebb országút Szigetvárról a vágott erdőn keresztül Kaposvárig.

14. Kisebb országút Szigetvárról Őrei felé.

15. Kisebb országút Horvátországból a miholezai réven keresztül a szigetvári postáig.

16. Kisebb utak Vidról, Bajom és Kaposvár felé.

17. Kisebb utak Nagybajomból a bottyáni révig.

A fenti kimutatásból kimaradtak azok az utak, amelyek látszólagosan a szűk partikuláris érdekeket szolgálták, mivel csupán csak az egyik falut a másikkal kötötték össze. Terjedelmük azonban lényegesen hosszabb volt, mivel ezek

244