Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)
ben termesztődjenek, a gyakori jószágkároktól megmentődjenek, csinosabb és hasznosabb legyen a határ”. Bár tartalmilag sok igazság van a fenti meghatározásban, mert a paraszti és úri birtokok darabjai hallatlan tarkaságban borították a falvak határát, a szükségből fenntartott nyomáskényszer pedig időnként súlyosan akadályozta a termelést, de a valóságos cél mégiscsak az volt, hogy a birtokosok lehetőleg egy tagban fekvő majorsági táblákhoz jussanak, amelyeken a falu nyomáskényszerétől függetlenül rendezhetik be gazdaságukat. Ezért folynak szinte felmérhetetlen kavargásban a különféle felmérések, rendbeszedések, amelyeket hol az uradalmak, hol a falvak kezdeményeztek, vagy esetleg valamelyik per során ítéltek meg. A rendbeszedések megkezdéséhez mindenkor megyei hozzájárulásra volt szükség, de maga a felmérési eljárás az úriszék előtt folyt, így az egész eljáráson döntő módon érvényesült a földesúri akarat.74 A rendezés úgy történt, hogy a tiszti ügyész a megyei földmérő segítségével az úrbérrendezéskor felvett adatokból meghatározta a hivatalos birtokviszonyokat. Ezután pontosan rögzítették a jobbágyok szolgáltatásait, majd a munkájuk eredményeként készült jelentést hitelesítették. Ezt követte a dűlők (diverticula) pontos meghatározása, a classificatio.75 Ezután a rendezési tervet térképen is rögzítették, majd külön kimutatásba foglalták mennyiség, minőség és az ár megjelölésével a maradványföldeket. Mindezek birtokában szállt ki azután a megyei bizottság és ha az érdekeltek egyetértettek javaslataival, akikor következhetett: a végleges hitelesítés, az authenitikátiió, ha pedig nem, akkor különböző korrekciók következtek, amelyeknek megegyezés, fellebbezés, esedeg per lett a vége. Községeink közül Keresztáron volt az első földmérés (Dimensio Possessionis Dráva Keresztúr) 1779-ben. Ekkor már mérnök által meghatározott dűlőkben voltak a földek, de még mindig előfordult, hogy egy-egy egész telkes jobbágy 20-22 darabban kapta a birtokát. Az újabb földmérés 1811-ben volt. A 13 telek után járó belsőség ekkor 16,47, a szántó 286, a rét 127,55, összesen 430 holdat foglalt el. 5 zsellérnek összesen 2.09 hold földje, a községnek 0.41 hold belsősége, 4.74 hold rétje, a lelkésznek pedig csak 4.25 hold rétje volt.7<! A 12 913 1/8 holdas lakócsai uradalom regulációja 1804-ben volt. A községben az ősi állattartó gyakorlatnak megfelelően minden házhely végében volt még összesen 30 1/8 holdat kitevő rét. Volt ezen kívül még 289 6/8 hold rét külön is, ahol szénát gyűjthettek. A három calcuturába osztott föld területe 829 1/8 holdat tett ki. A plébániához 19 3/8 hold szántó és 17 hold rét tartozott. Tekintélyes nagyságú kert (3 2/8, 1 3/8, 1 3/8 hold) terült el a tiszttartó, az ispán háza és a fogadó mellett. A zsellérházhelyek a plébánia és a tiszttartó háza közelében kaptak helyet, az uraság földje pedig 210 1/8 holdat tett ki. Mindent összevéve 1554 6/8 holdas volt Lakócsa határa. Lakócsa mellett volt a 3102 holdas gerendái puszta, amelyen 2900 hold erdő, 172 4/8 holdas urasági szántó és 41 3/8 kaszás rét foglal helyet. Itt kell megemlítenünk, hogy az uradalomhoz tartozó négy község határában összesen 5720 hold erdő volt, 15 darabban. Potonyban 14 telek után 14 hold belsőséget mértek. A rét területe itt 146 2/8, a szántóké pedig 382 7/8 hold volt. 7 4/8 hold kenderföldet a sessiókon felül kaptak. A község összes területe 150 5/8 hold volt. Szent Borbás esetén ugyancsak egy-egy holdas belsőséget adtak az 5 1/4 telek után. A rétek területe 58 6/8, az úrbéres szántóké 144 4/8, a községi szántó 3
