Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)

fnunkát, a pénzbírságokat és a testi fenyítés különböző módozatait5^, és rendezi az úriszékhez való folyamodás és a vármegyéhez való fellebbezés módozatait és a falu vezetőinek választásával kapcsolatos kérdéseket.56

Az országosan egységes, de a helyi adatokkal kiegészített urbáriumokhoz csatlakoztak az úrbéri tabellák, amelyekben minden egyes úrbéres belső telkének, szántójának, rétjének nagyságát, valamint a földesúrnak járó szolgálatokat tüntették fel.57

A rendezés munkája azzal vette kezdetét, hogy kijelölt megyei személyek feljegyezték a jobbágyoknak az ún. 9 kérdőpontra adott válaszait. Ezeket a válaszokat használtuk fentebb mi is, hogy bemutassuk a jobbágyfalvak úrbérrendezés előtti körülményeit. Az általunk tanulmányozott kérdések ugyan latin nyelven íródtak, de tudjuk a Keresztúrra vonatkozó szolgabírói jelentésből, hogy szükséges esetben a kérdéseket anyanyelven fogalmazták, s azokra a helyi vezetők ugyancsak anyanyelven (lingva vernacula) válaszoltak.58

Ezután előzetes összeírást készítettek a megbízottak, amelybe - ahol lehetett - feljegyezték a meglévő telkek milyenségét, valamint az úrbéres föld nagyságát. Ezt az írást a községi bíró és két esküdtjének a vallomása alapján állították ki. A szentmártoni „conscriptio” és minden úrbérrendezési okirat alatt Marcus Strazsan bíró, Joannes Balasity, Luca Petrinovity és Martinus Hidek esküdtek nevét olvashatjuk. Révfalu esetén a falu három vezetője Georgius Zvonar bíró, Georgius Zvonar és Mathias Milosonovics esküdt. (A másik négy családfő vezetékneve: Szakács, Papp, Kollár és Jancsika.)

Ezeknek az adatoknak az alapján sorolták azután községeinket osztályokba, s amennyiben a megyei felterjesztést a helytartótanács elfogadta, úgy az végső döntésre Mária Terézia elé került. A királyi döntés megérkezése után vezették be az előre nyomtatott urbáriumokba, az osztályba sorolásra, a robotra, a bormérésre, a különböző ajándékokra vonatkozó helyi adatokat. Az elkészült urbáriumot azután a megye megbízottai aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették. A szentjakabi uradalom dokumentumain Kedenczky József megyei jegyző, Gaál Imre megyei esküdt és Nagy József megyei mérnök latinosított aláírását olvashatjuk. A többieken változó munkatársak között, mindig olvasható Wlasich János aljegyző neve.

Ezután vette kezdetét az úrbéri tabellák részletes kitöltése. Ezek első rovata a jobbágyok személy- és vezetéknevét (Ime e prividak) tartalmazza. A cím alatt több esetben is sokat mondó, kézzel írt bejegyzés a jobbágyság állapotára vonatkozóan, hol horvát, hol latin nyelven. Szentmárton és Szentborbás esetén például a szabadmenetelű státust egyetlen szó jelzi: szlobodni. Lakócsánál és Tótújfalunál nem találtam külön bejegyzést, de Potonynál, akárcsak Révfalunál odaírták horvátul a „vikovnyiki” kifejezést és Keresztáron, talán a káptalan hatására olvasható a rideg bejegyzés: „Perpetui subditi omnes”, vagyis mindnyájan örökös alattvalók. A következő rovat élére (Varst Selglaske Basctine) csak Lakócsa esetén került magyarul a „Jobbágyhelynek Mineműsége” s rovataiba bejegyezték, hogy mekkora telekhányaddal (egésztől az i/8-ig) rendelkezik a jobbágy. Ezután következett a jobbágy telki állományának bejegyzése terület szerint, majd a robot részletezése (Robottá Marvinska s Marvom, illi na Misto ove Piescki posao) és a természetben (In natura) fizetett kilenced (Devetak). Az ezt követő tágas rovat Adózások (Davagne) cím alatt közli az évi árenda, a faizás, a fonás és az úgynevezett culináriák (konyhára való élelmiszerek) adatait. A házas zsellérek

228