Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)

Az Ormánság szélében fekvő Sztárán jobbnak tűnik a helyzet. Itt a 6 adózó családra 48 köblös szántó és 8 kaszás rét várna. A göröngyös föld művelése azonban nehéz és a gyakori áradás miatt tervezni sem lehet nyomásos gazdálkodást. Vegyes, sásos kaszálójuk egy-egy közepes szekér szénát ad egy kaszás után. Az ártéri erdőből elegendő épület- és tűzifát kapnak, de a makkoltatásért fizetniök kell a földesúrnak.

Szentmártonban már 15 adózó családot találtak az összeírok, de ehhez mérten nagyon kevés a 37 köblös szántó és a 26 kaszás rét. A föld valamivel jobb itt, mint Sztárán, mert az elvetett mag jó esztendőben három, három és félszeres magot is megad. Legelő elegendő lenne, de a rétet itt is gyakran borítja el a Dráva árvize.11 Egy közepes szekér szénánál többet itt sem ad egy kaszás rét. Korábbi forrásaink csak arra engedtek következtetni, hogy lakosai az idők mos- tohasága miatt hagyták el ismételten ezt a települést, de ebből az összeírásból az derül ki, hogy a megye még 1717-ben is mindenféle teher alól való mentesítéssel akarja maradásra bírni a község nyughatatlan lakóit. A megyei tisztviselők egy része azonban ennek ellenére sem bízik maradásukban.12

Tájunk nyugati oldalán, a Drávától távolabb fekvő községekben lényegesen jobb a helyzet. Lakócsa 13 adózó családjára már 142 1/2 köblös szántó és 41 1/2 kaszás rét jut. Tartozik a faluhoz egy puszta is, amelyen két mént tartanak. A föld göröngyös, agyagos, művelése nehéz, de jó idő esetén a föld 1 köböl búzamagot 3-4 köbölnyire gyarapít. Kaszálójuk sásos, de legelőjük elegendő. Tűzi- és épületfát eleget vihetnek, de a makkért itt is fizetni kell.

Potonyban 1715-höz viszonyítottan felére csökkent az adózó családok száma. A mostani 3 család 83 köblös földön és 8 kaszás réten gazdálkodik. A terület itt homokos, de mégis 6 ökörrel szántanak. Kaszálójuk elég nagy, s tágas legelőjükön sok jószág megfér kényelmesen.13 Épület- és tűzifát ők is kapnak helyben, de a makkot az uraság hasznosítja. Ebben a határban már kezdetét vette a bokros, vesszős földek irtása is.

Az 1718-ban betelepített Tótújfalu lakossága még minden adóteher alól mentes. A 4 családnak 100 köblös szántója, 8 1/2 kaszás rétje van. Göröngyösagyagos földjüket 2 nyomásban művelik, de munkájuk eredményét gyakran elragadja a Dráva áradása, s keveset érő, sásas szénát ad rétjük is. Az összeírok az ő esetükben külön hangsúlyozzák a faizás korlátlanságát, amikor azt írják, hogy épület- és tűzifát tetszés szerint termelhetnek.1'"'

Bár e két összeírás igen fontos forrása a korszak kutatásának, mégis meg kell szívlelnünk itt a somogyi viszonyokat kitűnően ismerő Mérey Klára figyelmeztetését, hogy adataikat csak fenntartással szabad fogadnunk, mert az otthonok kialakulatlansága, a lakosság állandó hullámzása miatt nem adhatnak pontos képet a megye akkori népességéről.15 Erra a mozgásra jellemző, hogy még a szigetvári járás 1726. évi összeírásában is azt a megjegyzést olvashatjuk, hogy Tótújfaluba 3, Lakócsára pedig 1 jövevény érkezett Horvátországból (ex Croatia)10. Kováts Zoltán tett kísérletet arra, hogy megyei és országos összeírások alapján kimutassa községenként a Somogy megyei adózó háztartások számát s meghatározza az 1720-ban élt össznépességet. Községenkénti adatai alapján készítettük az alábbi táblázatot, amelyhez az 1784/1785. évi népszámlálás lélekszámadatait a hivatalos kiadvány „tényleges népesség” rovatából vettük.17

219