Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Guzsik Tamás: Eltűntnek hitt pálos építészet Somogy megyében
ter). Ugyanitt a Gyulafi család szerepe bizonytalan: az 1263-ban említett szent- jakabi kolostorról is csak 1304-ben tudjuk biztosan, hogy a kegyura a Gyulafi család (az alapítók már csak azért sem lehetnek ők, mert a Sáskakörnyéki - Ke- szi, Haláp stb. — birtokot csak 1264-től bírták). A Gyulafiak tálodi kolostorának eredete is bizonytalan, a Gyulafi-kegyuraság csak 1324-től ismert65 (a romjaiban ismert épület viszont mindenképpen lényegesen korábbi). Az ország többi részének vizsgálata hasonló végeredményt ad: az első főúri alapítások az Anjou-párti főurak területén, s az Anjou-korban jöttek létre. Ilyenek a pálosveresmarti (1304 előtt, Aba nemzetség), a diósgyőri (1304, Ákos nb. Erne bán), a dédesi (1313 előtt, Ákos nb. István nádor) stb. S talán ugyanennek az összefüggésnek egy másik oldala, hogy éppen az Anjou-k magyarországi uralmát feltétlenül támogató és szorgalmazó Gentilis pápai nuncius adja meg a pálosoknak 1308-ban a több mint negyven éven át hiába óhajtott saját regulát, és működési engedélyt.66- Másik megállapításunk építészeti jellegű: a szentpéteri kolostor elrendezésében lényegében a „tipikus” pálos alapelrendezést ismerhetjük fel: egyetlen hajóhoz csatlakozó keskenyebb (egy- vagy kétszakaszos), boltozott szentély. A templomtól északra elhelyezkedő kolostor szabályos, quadratikus udvar köré szervezett folyosó -f- egytraktusos helyiségsor; a keleti traktusban a szentély mellett esetenként torony (Szentpéternél csak feltételezhető), a keleti traktus közepén kiemelkedő káptalanterem. A nyugati szárny a templom nyugati homlokzata előtt is folytatódik, mintegy annak előcsarnokaként. Szentpéteren az északkeleti saroknál csatlakozó — valószínűleg - gazdasági egység helye esetleges: valamennyi kolostornál a helyi adottságokhoz alkalmazkodik, esetenként külön épületegységbe kerül. A somogyi példák sok rokon vonást mutatnak, mint ennek a típusnak a viszonylag korai előképei (Mindszent, Szentpál). A megyéhez tartozó - az alapítás sorrendjében - két utolsó pálos kolostort feltétlenül együtt kell tárgyalni: Kisbáté és Told. Az előbbi léte és története, kapcsolata az utóbbival teljesen homályos. Kisbátéról szinte semmit nem tudunk. Az egyéb okleveles anyagokból tűnik ki, hogy Báté és Told, korábbiakban királyi birtokot 1355-83 között Nagy Lajos király adta Zámbó Miklósnak egy csere kapcsán. Az is ismeretes, hogy a „Kys-Bathc alio nomine Gierczen vocato” birtokon a Szt. Lászlóról és Szt. Zsigmondról nevezett kolostorban élő remetéknek 1383-ban Zámbó Miklós szántóföldet adott.67 Ugyanezen Mezőlaki Zámbó Miklós 1384-ben adományát visszavonta a „Gerche”-i remetéktől, s új kolostort alapított Toldon Boldogasszony tiszteletére.68 Toldot a későbbiekben is jelentős adományokkal látta el, s végül ebben a monostorban temették el. A kolostort később vikariátus rangjára emelték, s hozzá tartozott a wetahidai, a mindszenti és a szentpáli (!) kolostor. Középkori története és kiterjedt gazdasági tevékenysége a középkor folyamán ismert. 1542-ben a törökök felgyújtották, s ezután nem települt újjá.69 Ezalatt az 1383-ban megadományozott, majd az adománytól 1384- ben megfosztott Kisbátéról (Gierczen-ről) több említés nem esik. A korábbi és az újabb szakirodalomnak a véleménye erről az, hogy Zámbó Miklós új alapításakor a kisbátéi remetéket telepítette Tóidra, új kolostort adva nekik. S ez indokolta az egy évvel korábbi birtokadomány megszüntetését.70 Nagyon valószínű feltételezés, s a topográfiai kutatás is - adatok hiányában - csak egy ponton kérdőjelezi meg. Told helye egyértelmű: Karád és Andocs között Nagytoldi- puszta neve, s a karádi r. k. plébánia Historia Domusának feljegyzése őrzi az 20
