Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Vörös Károly: "Jelentés Magyarország kereskedelméről" - Egy belga konzuli jelentés 1843-ból
Első rész Kétségtelen, hogy a gondviselés roppantul kedvezett Magyarország földjének. Talaja nagyrészéiben kő és homok nélküli termőföld, melyből csupán nagyon csekély trágyázással is kiváló terményeik nagyon bőséges termését nyerhetni. De sajnos e termékeny föld igen nagy hányada nincs még megművelve, méghozzá azért, mert a népesség nagyon szegény és az ország intézményei a parasztokat a legszorosabb nélkülözés korlátái között tartják, mivel - jóllehet látszatra szabadok - valójában uraiknak rabszolgái. Mégis a termények bőségesek és ez még a megművelt földterület korlátái között is több lenne, ha a szállítási eszközök jobban lennének elrendezve; egy ilyen enyhe és mérsékelt éghajlat alatt ui., ahol a termés általában csodálatosan bőséges, soha nem kell félni egy teljesen gyenge esztendőtől. A betakarítás ideje Magyarországon a nyár derekára esik, úgy mint Európának minden déli országában. A termények itt mindig teljesen beérnek és Európa más országainak termékeivel összehasonlítva, mindenben előnyben vannak; kibírják a tengeren túli szállítást is, minden próba szerint még a legtávolabbi vidékekre is. A Magyarország által kínálható export-cikkek a következők: gabona, búza, zab, árpa, kukorica, repce, lenmag, faggyú, dohány, kender, gyapjú, disznózsír, hamuzsír, gyapjúrongy, lenvászon, bor, borecet, szesz, pálinka, viasz, selyem, méz, gubacs, szárított gyümölcs, bőrök és ökrök és haszonállatok. Mindezek egy része a Monarchia belseje felé, másrésze a tengerpart ős a tengerentúl felé van irányítva. A tengerentúli exportról (mely jelen vizsgálódásunk fő tárgya) szólva: milyen hasznos lenne, ha Magyarország belsejéből a tengeri kikötőig egy olyan szállítási vonalat lehetne kiépíteni, mely (a mostaninál) gyorsabb, biztosabb, gazdaságosabb szállítást és - ami itt fontos - pontos szállítási határidőt tenne lehetővé, mely netn lenne olyan bizonytalan, mint a jelenlegi. Mivel a kivitelnek a gabona a legjelentősebb cikke, nem felesleges, ha itt egy kissé tovább időzünk. A gabona Magyarország majdnem minden pontján bőségben megterem, és számolni lehet azzal, hogy minden évben egy millió, olykor másfél millió mé- rős többlet is keletkezik. Ha rendszeres és gazdaságos mód nyílnék ennek gyors elszállítására a tengerhez és ha ehhez a földművelés fejlesztésével a lakosság is hozzásegít, ez a mennyiség kényelmesen három- és négyszeresére is növekedhetnék. De a nép részéről megtett minden jó intézkedés ellenére minden erőfeszítés értelmetlen vagy haszontalan lenne mindaddig, míg a tengerrel való kapcsolat meg nem nyílik és nem szabályoztatik. Egyszer megépített és azután rendszeresen fenntartott utak, szabályozott és rendszeres és gyors hajózás számára nyitott folyók: hatalmas kiterjedésű, most csupán az egyszerű legeltetésre szolgáló földterület változnék (általuk) csakhamar művelt földdé. A gondviselés pontosan kijelölte Magyarország legtermékenyebb részeit azon hajózható folyók által, melyek őket mint szép koszorúfűzérek veszik körül. A Duna, a Száva, a Tisza és a Maros, valamint az e folyókba torkolló csatornák partjai mentén a gabona minden fajtáját termesztik. Miután ennek egy csupán nagyon korlátozott hányada kerül saját fogyasztásra, a többlet egy része a Monarchia belseje, másik része pedig Károlyvároson át a tengerpart felé áramlik. Mégis mindig a Bánság az, mely talajának jósága folytán jó súlyú és egészen különleges tisztaságú gabonájának bősége és kiváló minősége révén jogosan 202
