Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
Á vizsgálat megállapította, hogy a vádak légből kapottak, a 6 Ft értékű szekrényt pl. megvásárlásától kezdve mindig a rajzeszközök tárolására használták az iskolában stb. Ezért a vizsgálóbizottság indítványozta: a rágalmazó Karliczky- től nyilvánosság előtt kérjen bocsánatot - majd helyezzék át egy kisebb iskolához rajztanárnak. A vizsgálat azonban azt is feltárta, hogy a sározó Kinstetter alá bizonyos fokig a bécsi rajziskola Schmutzer nevű igazgatója adta a lovat, ő ugyanis olyan bizonyítványt állított ki volt tanítványainak, amely szerint munkahelyükön is neki, nem pedig az oktatási igazgatás szerveinek vannak alárendelve. A Helytartótanács egyetértett a nyilvános megkövetéssel, az áthelyezéssel azonban már nem; a Kancellária is úgy ítélte meg, hogy Kinstetter nyugtalan, az elöljárókkal gyakran kötekedő ember, aki megérdemelné, hogy állásvesztéssel bűnhődjék, ezúttal azonban ő is elegendőnek tartotta a bocsánatkérést. Szükségesnek látta azonban azt is, hogy Schmutzert elöljáróin keresztül utasítsák: ilyen bizonyítványt nem adhat ki, a Helytartótanács pedig intimátumban hívja fel a figyelmet arra, hogy a rajztanárok mindenütt alá vannak rendelve az iskolaigazgatóknak, felügyelőknek és az oktatási igazgatás más tisztviselőinek. II. József ennek megfelelően döntött, rezolucióját kiegészítve azzal, hogy a bécsi rajziskola igazgatója az örökös tartományokban sem rendelkezhet a rajztanárokkal, nem utasíthatja őket.33 De nemcsak a beosztott pedagógusok, hanem a testületbe vagy az oktatási igazgatásba bejutni szándékozók is gyakran állítottak olyan negatív tényeket, amelyeket a kormányzatnak ki kellett vizsgáltatnia. Heinisch Bonaventura ferences barát pl. kérelmét (hogy kapjon megfelelő tisztséget az oktatási igazgatásban, ahol a népiskolák fejlesztésének szentelheti életét) azzal indokolta, hogy Bács és Pest megyében a települések többségében még nincsen iskola, a már létrehozottak pedig „tönkre mennek”. Ö ennek okát abban látta, hogy „az iskolafelügyelők kötelességüket nem a megfelelő buzgalommal látják el”. Mindezt Heinisch atya a Baján és Csávolyban (Bács) illetve Hajóson (Pest m.) szerzett személyes tapasztalataival támasztotta alá. A főigazgató véleménye szerint azonban a csávoilyi helyzetről leírt adatok valótlanok, Baján viszont az eddigi három tanító helyett csakugyan kettő tanít a polgári iskolában (Hauptschule) - de nem a levélíró által említett okok miatt, a harmadik tanítótól ugyanis azért kellett megválni, mert nem sikerült anyagi alapot teremteni fizetése biztosításához. Hajóson viszont (a másik - pozsonyi - főigazgató tájékoztatása szerint) azért nincs iskola, mert eddig (1787 őszéig) nem sikerült megegyezni sem a lakossággal, sem a földesúrral az iskolaszerződés leglényegesebb kérdéseiben.34 Az uralkodó elfogadta ebben az ügyben Kancelláriája állásfoglalását azzal a kiegészítéssel, hogy részletes felvilágosítást kér: milyen konkrét körülmények vezettek Baján a tanítólétszám csökkentéséhez. Már az eddigiek is meggyőzhetik talán a tisztelt Olvasót arról, hogy az oktatási igazgatás kevés tisztviselőjét nagyon sokféle módon el lehetett téríteni gigászi feladatai (egyebek között a népiskolai hálózat szélesítésének, az iskolaszerződések megköttetésének) végrehajtásától. A legsúlyosabb következményeket azonban az okozta, hogy a tankerületek főtisztviselői és népiskolai inspektorai között - elsősorban az emberi jellem különbözősége, de olykor a politikai nézetek jelentős eltérése miatt - nem mindig és nem mindenütt alakult ki a nagy vállalkozások sikeréhez elengedhetetlen összhang. Ez volt jellemző a pécsi tankerületre is, ahol Bachmann János népiskolai felügyelő éveken át élet-halál har173
