Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
flieg kell osztania az iskolamesterrel, akinek „alárendeltje”. Az iskolák létrehozásával kapcsolatban azt is előírja a rendelet, hogy ott is meg kell szervezni a népoktatást, ahol a tanító eltartása meghaladja a közösség teherbíró képességét. Ilyen esetekben segítsen a földesúr, a patronátus jogába ez is beletartozik. Végül alapelvként szögezi le: ahol plébános van - ott iskola is legyen; ott is, ahol sok a gyerek és az iskolaépítés anyagi feltételei egyébként megvannak. Tehát filiák- nak is meg kell engedni az iskola létrehozását, ebben az esetben viszont fel kell menteni őket az anya-egyházhoz való bejárás kötelezettségétől. A szerződések megkötését a rendelet szerint előbb a kamarai (vagy az üresedés — sedis vacantia — miatt kincstári kezelésben lévő püspöki) birtokokon kell végrehajtani s az eredményekről minden félévben jelentést kell tenni. Végül azzal zárul a normálé, hogy (mintaként megküldve a tokaji, diósgyőri és sóvári iskolaszerződéseket) buzdítsák a magánföldesurakat a példa követésére. Ez a rendelet szolgált alapjául a szerződéskötések szorgalmazásának (a népiskolai inspektoroknak ez lett az egyik legfontosabb feladatuk), és a magyar- országi népoktatásban ez a normálé kétségkívül jelentős változásokat indított meg: a külön tantermek megépíttetóse, a tanítói és jegyzői, illetve kántori feladatok elválasztása (utóbbiak külön emberre bízása), a tanulópénz megszüntetése és helyébe a községek kötelezettségének hangsúlyozása; a tanítói javadalmazás módjának világosabb előírása stb. mind-mind ösztönzést adott a népoktatás kiszélesítéséhez. Ez még akkor is elmondható, ha az addig megszokotthoz viszonyítva ugrásszerűen megnövelte a települések lakosságának terhét (hiszen ahol eddig egy személy volt az iskolamester, a jegyző, a kántor - most e feladatokat három emberre kellett bízni, és ez legalább kétszeres-háromszoros terhet rakott az egyébként is számos más feladat alatt görnyedő lakosság vállaira). Sok gond származott abból is, hogy a királyi rendelet egyes előírásai nem voltak világosak; vagy abból, hogy az előírásokat mindjárt követi a kiskapuk felsorolása (pénzben kell fizetni a tanítót, de ha ez nem megy - terményben és pénzben; ha ez sem megy, akkor telket kell adni neki - ez a jogalkotói magatartás mindenre lehetőséget ad) - ennek ellenére a magyar népoktatás fejlődése szempontjából jelentős előrelépésnek tekinthető e jogszabály kiadása. E rendelet kibocsátása után egyre gyakrabban fordult elő, hogy a megyék jóváhagyásra felterjesztettek az inspektor közreműködésével megkötött iskolaszerződéseket: a Helytartótanács Tanulmányi Bizottsága történetesen 1781. május 8-i ülésén úgy döntött, hogy a Kőrös-megyeiek által felterjesztett Gradack-i és dombrói iskolaszerződést mindaddig nem tárgyalják meg, amíg erről a tankerületi főigazgató jelentése be nem érkezik. Nem egészen két hét múlva azonban - Skerlecz Miklós jelentésének megérkezte után (ő mellékelte repraesentatio-jához a toplikaiak- kal kötött kontraktust is) az állásfoglalásnak immáron semmi akadálya nem volt: a Commissio - Skerlecz Miklós referens (!) javaslatát elfogadva - úgy ítélte meg, hogy e három szerződés megfelel az előírásoknak, semmi észrevétel nincs - ezért mindhármat felterjesztette jóváhagyásra az uralkodóhoz.9 E május 21-i ülésen tárgyalták meg a temesvári görögkeleti népiskolai felügyelő (Janikovics Tivadar) jelentését is, amelyben 14 (mellékelt) iskolaszerződés jóváhagyását kérte, valamint azt, hogy a legközelebbi szerb nemzeti kongresszuson (in proxime celebranda national! congressu) ezen iskolákról illetve a rektorok fizetéséről a pravoszláv egyház irányító testületé gondoskodjék.10 3. A végrehajtás azonban nagyon sok nehézségbe, mindenekelőtt a lakos164
