Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)
központjai: Kaposvár, Szigetvár, Karád és a már hagyományos Igái: összesen további 12 céhnek adva helyet. A benépesedés, az újjáépítés, a megművelt föld kiterjesztése: mindez a fejlődés azonban a földesúri viszonyok már eleve is kemény és egyre erősebb szorításában ment végbe. A török kiűzése után ugyanis nemcsak a paraszt tért vissza elromlott földjeire - a magyar uralkodó osztály is azonnal megkezdte a feudális viszonyok helyreállítását, ha ennek részleteit illetően nem is a bécsi udvarral való konfliktusok nélkül. A hajdani birtoklás visszaállításának a Neoac- quistica Commissio előtti igénylése és jogosultságának igazolása sokaknak nem sikerült és visszahódított földből így hatalmas birtoktestek kerültek a magyar és a birodalmi arisztokrácia kezére. A magyar arisztokrata uralkodó osztály azonban szívósan védte pozícióit és vásárlásokkal, cserékkel a XVIII. század közepére már a régió földbirtoklásában is nagyjából visszaállította a maga túlsúlyát, és ezáltal vezető szerepét, — ennek során kíméletlenül fellépve a nagybirtokaik közé csekély birtokkukkal beékelődni képes kisnemesség ellen is. így tehát nemcsak a jobbágyok, hanem a földesurak nagy részét is sújtotta az új rend. A felszabadító harcok után - ugyanis - nem késlekedett sokáig a bécsi udvar az ellenszámla benyújtásával. Csakhamar számonkérte a jus armorum jogcímeként: a fcgyverváltságot, a birtokokhoz való eredeti jogcímek iga- zalásához pedig eredeti okiratokat kért: így ösztönözve sebesen munkára a Neoacquistica Commissio gépezetét. A birtokos nemesség ijedten kereshette és kutathatta a másfélszázados archivumtemető korszak után jogbiztosító dokumentumait, s mivel sok esetben sem a birtokhoz való jogcímet, sem a jus armorum váltságdíját megfizetni nem tudta, az udvar a megyébe sűrűn ültette indigenáit: a Rindsmaulokat, a Harrachokat, a Strattmanokat, a Trannokat, a Kőnigsegge- ket és a de Prie-marquis-kat a század új birtokosaként. így vált a század első évtizedében a föld az újgazdagok és az újföldesurak pénzügyi spekulációiban a korlátlan birtoktűzsde tárgyává, a társadalmi cs politikai emelkedés legfőbb ugródeszkájává. Az így nyert földek ellenértékét - a felélénkült spekulációk konjunktúrájában - csakhamar ki lehetett egyenlíteni. A század népünk történetében a megkapaszkodás százada volt, a megmaradásé a hétköznapok dolgos százada, népünk feltöltödésének a százada. Ez volt az idő, amelyben az elvadult táj újra kultúrtájjá változott az erdőket irtó jobbágyok verejtékével. A XVIII. század első két évtizedében még főként a „nomád jellegű” belső migráció hatására főként magyar és délszláv népelemek telepedtek a falvakba, 1720-1780 között kb. 44000 magyar és délszláv költözött a megyébe. E betelepedők fejlettebb mezőgazdasági kultúrát azonban aligha hozhattak magukkal, hiszen a vándorlással járó megpróbáltatások erősen igénybe vehették anyagi erejüket. A század első évtizedeiben induló, majd újabb két rátában megismétlődő, főként Tolna megyén keresztül történő német telepítés, amely 1780-ra kb. 15 000 svábot hozott a megyébe, ez a betelepítés anyagilag már jóval támogatottabb és megalapozottabb volt. E támogatás már azt is jelentette, hogy a kialakuló somogyi falvak közül e biztOiS egzisztenciával rendelkező sváb falvak - az idegenbe szakadtság tudatával egységbe kováosolódva - egymást támogató közösségekké alakultak s 7-10 esztendeig tartó adómentességükkel - gyorsabban tudtak a mezőgazdasági termelő nép soraiba beilleszkedni, 108
