Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
Segesd a főhelye. Körülbelül ez a terület alkotja Veszprém egyházmegyében a segesdi főesperességet... A segesdi kerület a vármegyék első alakulása idején már bizonyos önállósággal rendelkezett éspedig éppen Somogy megyétől, melynek külön főesperessége. volt. A körülmények nem kedveztek e területnek, hogy valóságos vármegyévé fejlődjék.” Ezzel szemben 1967-ben Kanyar József ezt írja:9 „a középkori Somogyról még feljegyezzük, hogy területén két megye terült el: a királyné tulajdonában lévő Segösd megye és a várispánsághoz tartozó Somogy megye ... A civitas Seggüsdiensis már a vármegyék első alakulása idején a királynéi udvarnokok és udvari cselédek birtokaival volt tele, s mint ilyen közigazgatásilag független volt - fontos szerepénél fogva - a somogyi várispán- ságtól”. Vagyis a segesdi kerülettel szemben Kanyar József beszél először világosan Segösd megyéről, mint királynéi birtokról. A véleményadásban őt követő Ruzsás Lajos10 1979-ben segesdi ispánságról ír, „amely a királyok és királynők politikája következtében összefüggő, zárt területté alakulni később sem tudott.” Velük szemben újabban Fügedi Erik11 Segesdről, mint egy jelentős uradalom központjáról beszél. Szűcs Jenő12 1981-ben pedig a tatárjárás utáni (1248) déldunántúli segesdi királyi uradalmat említi. A legújabban, a Mályusz Elemér tiszteletére kiadott emlékkönyvben - Segesddel kapcsolatban rangsorolást is ad: „... nagyobb királynéi uradalom volt ugyan néhány az országban ... egyáltalán, a királyné földbirtokosi súlya nem volt országos probléma. Ezzel szemben a leghatalmasabb összefüggő királynéi birtokkomplexum, a nagy segesdi uradalom Somogy megyében terült el, átnyúlva Zalába is.”13 Ugyanebben a kötetben jelent meg Székely György tanulmánya,14 amelyben a következő értékelést találjuk: „Belső-Somogy, a későbbi Somogy vármegyének ez a hatalmas erdőterülete nem tartozott Somogyvár alá. A XII. században az egész vidék Segösd néven szerepel. Valamivel későbben Segösdvára ennek a résznek a székhelye volt.” A felsorolt, többnyire egymásnak ellentmondó véleményhez, kiegészítésül közölnünk kell Karácsonyi János egyik adatát,10 amely szerint 1241 előtt a Csór nemzetség tagjai, Botos és Achilles fiai - 1240 előtt - örökségi joggal bírták a mai Nagyatád (Somogy megye) közelében lévő Gesztenye (Guestene) falut, két Lábad (Lopud) nevű helységgel és egyéb tartozékaival együtt. Kálmán orosz királynak és tótországi hercegnek, mint a segesdi uradalom birtokosának, szüksége lévén Gesztenye falura és tartozékaira, Botos és Achilles fiaival cserére lépett és távolabb adott zalai várföldet nekik. Ezt a cserét 1244 október 26-án Segesden kelt oklevelében IV. Béla király is megerősítette.10 Végső soron Karácsonyival kell egyet értenünk abban, hogy Kálmán szlavón herceg lehetett - 1241 előtt - a segesdi uradalom birtokosa, aki a Segesd- hez közeli birtokokat szerzett meg, cserével. Helyettük a szlavón hercegségben lévő, távoli ún. zalai várföldeket adott. Vagyis ekkor Segesd, mint hercegi, du- catusi magánbirtok jöhetett számításbá, legalábbis a XIII. század első felében. A segesdi uradalmi szervezet ekkor - valamilyen módon - a szlavón hercegséghez, majd később a szlavón bánsághoz is kapcsolódhatott. A XIII-XIV. században valóban közvetlen kapcsolat figyelhető meg - Segesd esetében - a szlavón és a macsói bánsággal. Ebben az időben ugyanis a király, vagy a királyné segesdi ispánjai többnyire a szlavón, illetőleg a macsói bánok. Vagyis véleményünk szerint a XIII. század első felében, 1241 előtt (az első ismert említése idején!) a segesdi uradalom Kálmán herceg magánuradalmaként, hercegi birtokként szerepelhetett, 1245-ben pedig már - IV. Béla király 8
