Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)

scbb vizsgálatot érdemel. (Ld. Somogyi Almanach 1986.) Ezzel kapcsolatban itt Szűcs Jenőt kívánjuk idézni. (Ld. Szűcs, 1984. 391.) „Nagyobb királynéi uradalom volt ugyan néhány az országban, de többnyire éppen nem a nemesi szervezkedés tipikus megyéiben, hanem olyan tájakon, mint Pilis, Pozsega vagy Bereg; egyáltalán a királyné földbirtokosi súlya nem volt országos probléma. Ezzel szemben a leghatalmasabb összefüggő királynéi birtokkomplexum, a nagy segesdi uradalom Somogy megyében terült el, átnyúlva Zalába is. Ennek megfelelően az 1268. évben a Somogyból és Zalából véletlenszerűen fennmaradt együttes minta, a kilenc tényleges birtokvisszavétel többsége, szám szerint öt, királynéi népeket és hospes falvakat, valamint officiáliso- kat érintett 'a somogyi Márcadó, Kethely és Beles (Bölcső?) falvakból, a két Pattal szomszédos telepesközségböl, valamint a zalai Hány faluból."

Meg kell jegyeznünk, hogy a XIII. század első felében, illetőleg a 1241 után - IV. Béla által folytatott - birtokvisszavételek elsősorban az eladományozott királyi, királynéi vármegyei, comitatusi birtokokat, illetőleg népeket érintették. Ekkor, 1268-ban szerezték vissza a segesdi comitatus törzsbirtokainak számító Kaposvár környéki Márcadót, a Barcs környéki Beles (Bölcső) falvakat is. Kethely (Kedhely, ma Kéthely), a környékén lévő két Pattal a segesdi uradalom Csákány környéki birtoktestéhez tartozhatott.

146. Jankovich, 1959. 88.

147. Magyar, 198;. 1-130.

148. Uo. Lektorunk nem találta szerencsésnek a szlavón bánra a „király helyettese” — általunk alkalmazott jelzőt. Joggal írja, hogy „ezt a funkciót esetenként a nádor töltötte be. (Legalábbis volt hivatott betölteni.) Dolgozatunkban éppen a szlavón bánnal kapcsolatban vetettük fel, hogy a somogyi ispáni, a nádori és a szlavón báni cím a XIII. században milyen gyakorisággal kapcsolódott egy személyhez. Ugyanakkor István szlavón bánnak speciális szerepe volt. így például 1248-ban IV. Béla megparancsolta Traunak, hogy úgy engedelmeskedjék István bánnak, mint a királynak. IV. Béla eme Istvánra saját helyettesítését (vices nostras) bízta Szlavóniában (Ld. Kristó, 1977. i. 56.)

149. Magyar, 198;. 1-130.

MO. Ruzsás, 1979. 4.

151. Magyar, 1985. 1-130.

152. Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről és régészeti kutatásáról. Somogyi Almanach 1986. Kézirat 1-330.

153. Pálóczi H. András túl merésznek tartotta „ezt a szétszórt XIII-XIV. sz.-i birtokszervezetet visszavetíteni a X-XI. sz.-ra.” Szerinte „éppen akkorra vesztette volna el Se- gcsd birtokainak zömét, amikorra mint comitatus kialakult?” Szerintünk az 1245-ös comitatus-ként való első említés nem azt jelenti, hogy csupán ekkortól comitatus Scgesd. Hanem pusztán az írásos, az okleveles anyag hiányát (amely a magyar- országi korai írásbeliségre jellemzői). Véleményünk alapján Segesd lehetett már a XI-XII. században is királyi comitatus, csupán a forrásadatokat nem ismerjük, illetőleg azok hiányzanak róla. Éppen ezért felkértük Komjáthy Miklóst és Horváth Józsefet, hogy a Segesdre vonatkozó állami és egyházi levéltárakban lévő anyag felgyűjtésében segédkezzenek. Az anyaggyűjtést nagyban segíti Bozsóky Pál (Gyerő) Se- gesdröl elszármazott párizsi ferences, aki Segesd története címmel egy értékes (1-157. oldalas) művet is írt. Itt kell köszönetét mondanunk a velük folytatott baráti konzultációkért.

154. Csánki, II. 1894. 581.

155. Szűcs, 1981. 2. 299.

156. Szűcs, 1981. 2. 299-300.

157. Uő. 1981. 2. 305.

158. Somogy Vármegye 394.

159. Veszprémi Regeszták 62. 132., Ruzsás, 1979. 4. Somogy Vármegye 395.

160. Somogy Vármegye, 397.

161. Bolla, 1983. 236.

162. Szűcs, 1981. i. 37.

163. Uo. 14.

164. Bolla, 1983. 234.

165. Uo. 233.

166. Bolla, 1983. 238,

57