Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)

EGY DRÁVA-MENTI RÉGIÓ TÁRSADALMÁNAK VÁLTOZÁSAI A FEUDALIZMUSBÓL A KAPITALIZMUSBA VEZETŐ ÚTON (ORMÁNSÁG 1767-1867) KISS GÉZA A Mecsektől délre kitárulkozó síkság legdélibb szegélyén kelet-nyugati irányban, Siklóstól a belső-somogyi dombokig, 40-50 kilométer hosszan és 20-25 kilométer mélységben nyúlik el a Dráva mentében az Ormánság. Különböző rendeltetésű leírások bizonyítják, hogy már a XIX. század elején jelentkezett a területi körülhatárolás igénye, vagyis azoknak a jegyeknek a keresése, amelyekkel el lehetne határolni az Ormánságot a szomszédos tájak­tól és népcsoportoktól. A szerzők jelentős része a legegyszerűbb megoldást ajánl­va, egyszerűen földrajzi fogalomnak tekintette az Ormánságot és frappáns meg­határozások formájában igyekezett körülhatárolni annak kisebb vagy nagyobb területét.1 Baksay Sándorral, Luikácsy Imrével és a kákicsi Kiss Gézával kapott egyre határozottabb hangsúlyt a napjainkig uralkodó néprajzi szempont.2 A nép­rajztudomány képviselői közül újabban Kodolányi János (ifj) és Zentai János vállalkozott az ormánsági etnikai csoport leírására és a körülhatárolás módsze­reinek kidolgozására.3 A huszadik században jelentkeztek olyan szerzők is, akik látókörünket nem szűkíteni, hanem tágítani kívánták. Ezek között első helyen kell említenünk Gunda Bélát, aki szerint az eddig zárt egységként bemutatott terület egyik ol­dalon része a Dráva árterületének, s ezúton mintegy részese a Dráva által fel­fűzött, mindkét oldalon megtalálható kultúráknak, másik oldalon pedig a dél­alföldi tájnak, amellyel nemcsak nyelve, de a messzi középkori századokba visz- szanyúló 'története is rokonítja.4 Visiki Károly az Ormánságot a Villányi-hegység és a Dráva között, a Fekete-víz és az Ókor vízgyűjtő területén fekvő, hajdan nagy erdőségekkel borított „vízközsorozat”-nak tartja, de nyomatékosan hang­súlyozza, hogy „olyan kisebb etnikai egységet (csoportot) sem a történelem, sem a néprajz nem ismer, amelynek a teljes (tárgyi és szellemi) műveltségállománya kizárólag az övé volna”.“ A kutatók korábban akár földrajzi, akár néprajzi egységnek tekintették vizsgálódásuk tárgyát, mindig úgy mutatták be az Ormánságot, mint valami zárt világot, amely különleges helyet foglal el hazánk térképén. Történeti kuta­tásaink előrehaladtával fokozatosan alakult ki az a nézetünk, hogy mindenben elfogadható Gunda Béla és Viski Károly fentebb bemutatott álláspontja, mert a Dráva és a „fekete vizek” között meghúzódó Ormánság múltja valóban a leg­187

Next

/
Oldalképek
Tartalom