Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (13. közlemény)
A SOMOGYI KONVENT II. ULÁSZLÓ-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN (Tizenharmadik közlemény) Kivonatokban közzéteszi KOMJÁTHY MIKLÓS A somogyi konvent most közlésre kerülő, 1511. évi oklevélkivonatai, mint az előző évekéi is, bepillantást engednek az olvasónak a Mohács előtti évtizedek Somogy megyéjének életébe. Jellegzetesen hiteleshelyi dokumentumok ezek, amelyeknek egyes adatait, de az iratemlékeket a maguk teljességében is jól tud majd értékesíteni a jövő történetírása. E néhány oklevélben sokmindenre érdemes lenne e bevezető sorokban külön is felhívni a figyelmet. Hadd elégedjem meg azonban most csupán Perényi Imre nádor, helytartó 1511. április 5-i parancslevelében (Dl. 67880.) foglalt jobbágynévsor kiemelésével. Valahányszor ilyen névsorra, akár csak egy-egy névre bukkanok középkori okleveleinkben, mindig arra gondolok, hogy milyen nagy kár, hogy ezek anyagából nem állítottunk össze egy adat- (név-) bankot, amely kitűnő segítségül szolgált volna azoknak, akik nevük megmagyarosítására gondoltak. Torz nevek keletkeztek, ahelyett, hogy ősi, magyar nevek születtek volna újjá. A Hazafias Népfront kezébe vehetné ezt az igazán profiljába vágó ügyet. Ha csupán a kiadott oklevélanyagot céduláztatná ki, gazdag tárháza jönne létre az ízesebbnél ízesebb, ősibbnél ősibb magyar neveknek. Kitűnően szolgálná ezzel történeti tudatunk ápolását, nemzeti azonosságunk, múlt, jelen, jövő szoros egybefonódottságának eszméjét. (Termé- szetcs, hogy az efféle anyaggyűjtés nemcsak a névváltoztatások gyakorlati célját szolgálná, hanem a történelmi, főképpen nyelvészeti, nyelvtörténeti, névadás-lélektani kutatásokat is.) Egyébként ebben az oklevélben a hivatkozás arra, hogy hatalmaskodási ügyekben a királynak soron kívül, rövid határidőn belül kell ítélkeznie, az 1498. évi törvény 8. cikkére vonatkozik. Nagyon érdekes II. Ulászló király 1511. június 18-án, Budán kelt oklevele (Dl. 67882.) is, amely többek közt arról is szól, hogy egy birtokbaiktatási oklevélbe a budai (tehát nem akármilyen!) káptalani küldött figyelmetlensége és járatlansága következtében nem kis hiba csúszott be. E miatt a kiváltságlevelet a káptalannak meg kellett újítania. Hogy volt-e része a hiba elkövetésében a megadományozott Babay Tamásnak is, az oklevélből s eddig ismert okleveleinkből nem derül ki. Az ügyet azonban érdemes figyelemmel kísérnünk, nem jelentéktelen adalék ui. a középkori ügyintézés történetéhez. (Ezzel kapcsolatban olv. Szentpétery Imre: Magyar Oklevéltan. A Magyar Történettudomány Kézikönyve II. 3. - Budapest, 1930. 213. és köv. 1.) 77
