Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
A Bő és a Bogát központok, udvarhelyek földrajzi elhelyezkedése is arrg utal, hogy valóban korai szálláshelyek lehettek. Mindkét Bogát helyneves településen jelentősebb római leletanyag, településnyom figyelhető meg. Vagyis általában az figyelhető meg, hogy a rómaiak által is intenzíven használt, jó fekvésű, stratégiai és kereskedelmi szempontból fontos központi helyeket és a környéküket szállták meg a Bogát, a Bő körhöz tartozó honfoglalók. A Bogát és Bő központok, udvarhelyek - a Várnai Dezső által 1974-ben közölt - római hadi és kereskedelmi, majd a középkorban is használt útvonalak mellett feküdtek. A Bulcsú-központnak is tartott Zalaváron, illetőleg Sávoly -Kishon, Szőcsényen keresztül futó, valamint a Somogyváron, majd a Bodrog- Bőn áthaladó utak, a Nagy- és Kis-Komár, Galambok vonalában ÉD-i irányba, Kanizsa felé is irányuló utak Segesd-Bogátnál találkoztak. (2. ábra) Ezeket az ős, illetőleg római kori fontosabb útvonalakat használták az Ár- pádnkorban is. A XV-XVII. században az ún. alföldi útvonalhoz Dunaföld- vár alatt csatlakozott - a Tamásin, Somogyszilen, Hetesen, Segesden, Kanizsán átvezető - a Somogy belsejét is érintő fontos út. A XVIII. században a Siófok, Lengyeltóti, Somogyvár irányába, majd Bod- rog-Bün, Hetesen keresztül és Kaposváron átfutó útvonal belső szakasza, valamint a Kaposvártól D-re és Ny-ra irányuló, így Nagybajomon, Segesden áthaladó útvonalak voltak használatban. A Bodrog-Bün, a Bő nemzetség központján áthaladó fontos útvonal So- mogyvárral és Segesddel, a két középkori somogyi megyeközponttal teremtett közvetlen összeköttetést. A fontos zalavári központ felől Kisbő központ mellett elhaladó út ugyancsak Somogyvár és Segesd felé vezetett K-i, illetőleg D-i irányban. A sávolyi, a szőcsényi, a szenyéri és a sörnyei, a bodrog-büi földvárak akár az utak ellenőrzésére, biztosítására is szolgálhattak. A rájuk vonatkozó adatokat egészítenék ki - a következő publikációkban kiadásra kerülő -, az állam- és egyházszervezés időszakának a régészeti leletekre, a helynevekre és a patro- ciniumokra épülő rekonstrukciója. Ehhez szerintünk nélkülözhetetlen lesz a királyi vármegyeszervezetnek, azon belül a somogyinak, illetőleg birtokszervezetének a tárgyalása is. Ebben a munkában megkíséreljük - elsősorban a rendelkezésünkre álló Árpád- és a középkori források alapján - feltárni magának a se- gesdi királynéi ispánságnak a speciális szervezetét. Milyen lehetett ez a királyi, illetőleg királynéi ispánsági központ? Mit bizonyítanak a források? Volt-e itt királyi, királynéi udvarhely (curtis) és létezett-e, ha igen akkor hol, a sokszor emlegetett királynéi prédium? Az itt bemutatásra kerülő legfontosabb kérdéskörünkhöz tartozik a királynéi uradalomnak, annak szervezetének, illetőleg a hozzátartozó birtokoknak a vizsgálata. A királynéi uradalom és udvar tisztségviselői: a királynéi ispán, tárnokmester, valamint a kancellár, a nótárius, a káplán milyen módon alkotják a segesdi udvartartást? Milyenek a királynéi szolgáltató települések? Hol helyezkednek el, csak Somogybán vagy másutt is léteznek az udvarnokok (a szántók), a szőlőművesek (boradók), a fémművesek (ötvösök, kovácsok) és mások falvai? A legfontosabb kérdések egyikét az idegen eredetű népesség, az ún. hospesek betelepítése alkotja! A segesdi uradalomban ugyanis a különböző forrásadatok egy jelentősebb számú vallon-francia népesség megjelenésére látszanak utalni. Ezek a hospes-telepek a XIII. században az uradalom legfejlettebb, privilégizált egységei, szerintünk a „városiasodás” hordozó elemei lehettek! 5
