Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Bognár Tibor: Kitelepítés Szulokból a második világháború után (1945-1948)
Eleve meghatározta a bizottság munkáját és bizonytalanná tette állásfoglalásait, hogy a Volksbund helyi szervezetének iratai csak töredékesen maradtak fenn, így a tagsági viszony és a szervezeten belül kifejtett aktivitás megállapítása főleg tanúvallomások alapján történt. A rendelet értelmében a bizottság Volksbund vezető, tag, támogató és kívülálló kategóriába sorolta a nemzetbű- ségi vizsgálat alá vont lakosságot, és 28 személyt vezetőnek, 68-at tagnak, 3-at támogatónak, 267-et pedig kívülállónak minősített. Felterjesztése alapján a Megye Földbirtokrendező Tanácsa meghozta az érintettek vagyonjogi korlátozására vonatkozó határozatát, mely a vezetőnek és tagnak minősített 96 személy teljes vagyonának elkobzását és a három támogató kényszeringatlan cserével összekötött áttelepítését rendelte el.2 A vagyonelkobzás mellett a Volksbund vezetők internálását, és a tagok összeköltöztetését is előírta a rendelet, a támogatók pedig kötelesek voltak átköltöztetésükig a vezetők családtagjainak és a tagoknak befogadására. A kívülállónak minősített nagy többség terhére vagyoni korlátozásokat nem írtak elő, viszont azokat, akik „nemzethűségükről és demokratikus érzelmükről nem tettek tanúságot” szükség esetén szintén kötelezni lehetett arra, hogy az elköltöztetett és összeköltöztetett személyeket házaikba befogadják. A nemzethűségi vizsgálat alá vont személyek körét az 1941. évi népszámlálás adatai alapján határozták meg. A népszámlálás idején a község összlakossága 1742 volt, amelyből 1235-en német, 458-án pedig magyar anyanyelvűnek vallották magukat. A vizsgálatba csak a község német anyanyelvű és nemzetiségű lakosságát vonták be, amely az összlakosság 70%-át tette ki. A magyar anyanyelvű lakosság, amely 1941-ben a község lakosságának 26%-át képviselte, mentesült a jogkorlátozó intézkedések alól a miniszterelnöki rendelet értelmében.2 A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a Volskbundban a lakosságnak mindössze 1/5-e képviseltette magát és a jegyzőkönyvek alapján kibontakozó kép arra enged következtetni, hogy a tagság jelentős része csak passzív szemlélője volt az eseményeknek. Sok esetben tisztázatlanok maradtak a belépés körülményei és a felvett nyilvántartások valódiságát is számosán megkérdőjelezték. Sokan nyilatkoztak úgy, hogy nem emlékeznek arra sem, hogy német vagy magyar anyanyelvűnek vették-e föl őket a népszámláláskor, mivel ennek sem akkor, sem a korábbi összeírások idején nem volt különösebb jelentősége. Ugyancsak a vizsgálat jegyzőkönyvei alapján derült fény a német hadseregbe való bevonultatások körülményeire, s arra, hogy a sorkötelesek igen jelentős része nem kívánt a német hadseregben szolgálatot teljesíteni. Ennek érdekében eljártak a Honvédelmi Minisztériumban és az illetékes magyar parancsnokságnál, és csak az onnan való elutasítás vezetett oda, hogy kénytelenek voltak a német sorozáson megjelenni és a behívásoknak eleget tenni.4 * A Németországba való áttelepülésre kötelezettek körét első ízben az 1945. december 29-én kibocsájtott miniszterelnöki rendelet határozta meg.2 A kormány ezt a rendeletet, mint a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak a magyarországi németekre vonatkozó 1945. november 20-án kelt határozatának végrehajtását tette közzé. Alapvető eleme volt a rendeletnek, hogy a német nemzetiségűekre, és anyanye!vűekre nézve egyaránt elrendelte a kitelepülést, továbbá kitelepíten560
