Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
találni. Az Árpád-kori földvár sáncárka a jelenlegi domb-peremet követve, nagyjából - a XVIII. század közepén épített - ferences kolostor É-i kolostorszárnyáig húzódott el D-en.233 A jóval nagyobb kiterjedést mutató török kori palánkvár helyét a további ásatások azonosíthatják. (9-10. ábra) Ezután az Árpád-, illetőleg a török kori vártól Ny-ra - az A.f. 180 m-es szintmagasságban - került elő a várhoz tartozó Váralja település. Segesd esetében az Árpád-, illetőleg a középkori, valamint a hódoltság időszakában a XVII. század végéig megmaradó civitas, majd oppidum területe (9., 11-12. ábra). Jól lehet, hogy a kutatásokat 1981-ben a Víztorony környékén lévő Árpád- és középkori várak területén kezdtük el, de a civitas és a középkori mezőváros helyének nagyobb veszélyeztetettsége miatt a további kutatásokat már ott folytattuk.254 Nézzük azonban röviden a Várhegy törpe vízmű környékén 1981- ben folytatott ásatásunk eredményét. Itt - az Árpád- és a középkori várban - egy késő-középkori templom körüli temető NyK-i tájolású, koporsós sírjai kerültek elő (1-3. kép). A sírok egymás felett -két rétegben feküdtek. A késő-középkori temetőnek ezt a szakaszát az 5. számú sír fehér és kék üveggyöngye, valamint III. Ferdinánd (1637-1657) ezüstdénár töredéke és a környéken előkerült késő-reneszánsz könyv- veret dísz keltezi a XVI-XVII. századra. A 9. sz. koporsós sír két csizmapatkója, valamint a növényábrázolásos, rátétlemezes bronzgyűrűje és a kis, ón-ólom ötvözetből készült mellkeresztje is a jellegzetes késő-középkori temető melléklete. A temető feltárt részét a domb É-i szélén előkerült, a temetőnél korábbi épület, K-cn és Ny-on pedig az Árpád- és középkori vár sáncárka zárja le. (4. kép). A NyK-i tájolású, mellékietes síroktól 50 m-re D-re, a mai ferences kolostor É-i szárnyán kívül is ez a késő-középkori temető folytatódott. Ellenben a Várhegyen, az innen 200-300 méterre lévő déli végénél, a Parragi-Bozsóki, illetőleg Pálffy telken hasonló tájolású, de Árpád-kori (III. Béla éremmel keltezett!) csontvázak kerültek elő (3. kép 3-4.). A civitas, illetőleg a későbbi oppidum területén, a Pékó-Balogh földön 1982-ben 7 kutatóárokkal kezdtük meg a szondázást. Már az első közel 120 m hosszú, NyK-i kutatóárkunkban - több nagyméretű - tégla és paticsházra utaló maradványok, valamint több kemence, gödör, sőt kút, valamint különböző kiegészítő épületek foltjai, jelenségei kerültek elő. (5-6. kép). A nagy számban felszínre jutott leletek, köztük a kályhaszemek (6. kép 4.) ekkor még inkább a késő-középkorra, illetőleg a török korra utaltak. 1983-ban - az ún. szelvényes kutatásaink eredményeként (11. ábra) kiderítettük, hogy az 1982-ben előkerült (4. sz. kutatóárok) rakott téglaszint egy téglalap alakú sütőkemencéhez tartozott. Ez az agyagba rakott, paticsos tüzelőrésszel és körben téglajárószinttel rendelkező konyha (sütőház) egy nagyméretű, többszörösen megbolygatott házhoz csatlakozott. Ennek a háznak a részeként szerepelhettek a négyzet alakú, kideszkázott, cölöppel megerősített, 3-4 m mély tárológödrök, valamint a kb. /3 m-rel nyugatabbra előkerült, kisebb, téglalap alakú, cölöp és paticsfalú gazdasági épület. A XIV. szelvény feltárása tette lehetővé a „sütőház” probléma meghatározását. Itt egy igen nagyméretű, kéttraktusos építmény állhatott. A ház foltja jelentősen túlhaladt a XIV. szelvényen is. 49 Somogy megy Levéltár
