Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Karsai Elek: Magyarország bombázása a második világháborúban

wer tábornoknak, a Földközi-tenger térségében bevetett szövetséges erők főparancsnokának javasolta, hogy vegyék fontolóra Budapest bombázását.

Akkor a bombázás elmaradt, tekintettel arra, hogy fontosabbnak ítélték a Szófia elleni légitámadások befejezését.13

Tegyük hozzá: Szófia bombázása igen erős visszhangot keltett Magyarországon a Kállay-kormány és a lakosság körében egyaránt.14

1943. november 27-i keltezéssel készült el az OSS elemző tanulmánya, amely meglehetős részletességgel tárgyalja a bombázás szempontjából számba- veendő magyarországi ipari célpontokat. A tanulmány fő célja: olyan célpontok kiválasztása, melyeknek bombázása „maximális eredménnyel járna abban a tekintetben, hogy károsan befolyásolják a tengely frontvonal (harci) erejét,” - továbbá: „A tájékoztatás kerete a tengely egész helyzete.”13

így a tanulmány a magyar iparnak csak azon területeit vizsgálta, amelyeknek termelési kapacitása Németország és a még mellette harcoló kisebb európai országok háborús erőkifejtése szempontjából számításba jöhettek. (A Háromhatalmi Egyezmény másik nagy hatalma, Japán sem gazdasági, sem katonai téren nem kapcsolódott a Harmadik Birodalomhoz és szövetségeseihez - már csak a nagy távolságok miatt sem.)

A tanulmány vizsgálódási köréből tehát kiesett minden olyan magyar iparág, amelynek időleges vagy végleges kiesése az egész, Berlin körül tömörülő koalíció haditermeléséhez viszonyítva nem volt számottevő.

Nem lehet teljesen alaptalannak minősíteni azt a feltevést, hogy az 1944-es tavaszi bombázások célpontjai kiválasztásánál e tanulmány megállapításai szerepet játszottak - persze hozzávéve azt, hogy itt nincs szó olyan bombázási célpontokról, mint a közúti, vasúti és vízi közlekedési hálózat, vagy a Magyarországon, mindenekelőtt Budapesten elhelyezett német katonai és rendőri parancsnokságok.

A Kállay-kormány 1943/44 telén az országon belül kifejtett propagandájában teljes mértékben igyekezett kihasználni azt a tényt, hogy Magyarországot addig nem érték angolszász bombatámadások. Egy 1944. január 11-i OSS politikai információ szerint a kormány propagandavonala a következő: „Magyarország előnyös bánásmódban részesül a szövetségesek részéről - az alábbi okokból:

1. Budapest a háborút viselő Európában az egyetlen nagyváros, melyet a szövetségesek nem bombáztak.

2. A BBC, a londoni rádió magatartása Magyarország irányában nem bíráló.

3. A Kállay-kormány ellenőrzi a nyilas mozgalmat.”16

Amikor 1944. február 26-án Ulíein-Reviczky stockholmi követ - Kállay miniszterelnök és Ghyczy külügyminiszter megbízásából - titkos megbeszélést folytatott a stockholmi amerikai követség diplomatáival, a kapott utasítás értelmében kifejtette:

„A magyaroknak az a kívánságuk, hogy hagyják őket békében, ameddig az amerikai és a brit csapatok megérkeznek. A szövetséges hatalmak számára egy ilyen politika a lehető legelőnyösebb,. Mi mást tudnának javasolni a szövetségesek, mint azt, hogy arra gondolnak: az a legjobb, ha ezen idő alatt Magyarországot nem háborgatják? Lehetséges lenne, hogy bombázzák a magyar városokat, beleértve Budapestet, hogy megöljenek sok-sok embert, akik közül nem kevesen bíznak a szövetségesek győzelmében és akiknek békés otthonát romokká változtatnák. Egy ilyen lépés közvetlen következménye az lenne, hogy a nép elvesztené