Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky 1944. március 19-e miatt csonkán maradt pártprogram tervezete (Kossuth-párt)

tandók: egyenlőségjelet tett tehát fasiszta diktatúrát és proletárdiktatúrát hirdető pártok közé, nem számolt ekkor országépítő terveiben a kommunista párttal.

Demokratizálni kívánta a közigazgatást, a virilizmus eltörlésével, a vármegyei, városi, járási, községi önkormányzati testületeknek nagyobb önállóságot, szélesebb hatókört adva, egy ésszerű decentralizáció keretében, s nagyobb súlyt biztosítva a választott, mint a kinevezett tisztviselőknek.28

„Történelmi alkotmányunk sziklaalapjain” megmaradva, demokratikus reformok evolúciós útján akarta felépíteni Bajcsy-Zsilinszky az új Magyarországot. Ennek magántulajdonon alapuló gazdasági életébe állami beavatkozást csak a felsőbb gazdaságpolitikai irányítás, az érdekek egyeztetése, kiegyenlítése terén tartott helyesnek; állást foglalt a túlzott államosítás ellen, s óvott a bürokratizmus veszélyétől. Önsegély és önigazgatás jegyében alulról kezdeményezett társulások, szövetkezetek fejlődésének előmozdítását szorgalmazta. Intézkedések sorát javasolta a termelési ágak, mezőgazdaság és ipar jobb összhangjának megvalósítására, az agrártársadalom hátrányos helyzetét valósággal szimbolizáló ún. agrárolló „összeosukására”. A gazdasági világverseny háború utáni erősödésére számítva, bizonyos veszélyeket látott mind a magyar agrártermelés, mind az eddig „melegházi védettségben” nevelt magyar ipar szempontjából, amelynek kivédésére előre gondolni kell, másfelől azonban - Nagy-Magyarország helyreállításával kapcsolatban - reményeket fűzött a Duna-völgye egészére, sőt a Balkán felé kiterjedő gazdasági lehetőségekhez.

Bajcsy-Zsilinszky programjában a földreform terve méltán szerepel úgy, mint „társadalmunk legéletbevágóbb reformja”. Meggyőzően mutatott rá az egészségtelen birtokmegoszlásra, az agrárproletárok hatalmas tömegére, a földkérdésben hozott törvények sekélyességére és eredménytelenségére, a földreform ellenzői érvelésének tarthatatlanságára. Szerinte az 500 holdon felüli birtokok kisajátításával 3,5-4 millió katasztrális holdat lehet és kell földreform céljára felhasználni Magyarország akkori (1943-as) területén,20 s ezzel a mezei proletariátus egyharmadát lehet földhöz juttatni. (Második harmada megmaradna gazdasági cselédnek, mezei munkásnak a megerősödő kis- és a középbirtokokon, harmadik harmada az ipari munkásságba, illetve kis részben a középosztályba szívódhatna fel.) A kisajátított birtokokért a tulajdonosoknak kártalanítást kíván fizettetni az állammal, amely ha 1 milliárd pengőnél is nagyobb összegű, bizonytalan sorsú áruhitelt tudott nyújtani Németországnak, kell, hogy előteremtse (adóból, bel- és külföldi kölcsönből) a földreformhoz szükséges 2 milliárd pengős pénzügyi keretet, amelyből részben készpénzben, részben állami kötvényekben történnék a kártalanítás. A földhöz jutottaknak meg kell fizetniük a kapott föld árát, 30-50 év alatt, egyenlő évi részletekben, 2-3% kamattal. - E terv helyes értékeléséhez szükséges1 rámutatni egyfelől arra, hogy az ugyancsak 1943-ban készült szociáldemokrata programtervezet - ugyancsak kártalanítás ellenében - már a 200 holdon felüli birtokok kisajátítását is követelte,30 másfelől, hogy a felszabadulás után végrehajtott földreform még a lényegében ismét az 1938 előttire csökkent országterületen is 5,6 millió katasztrális holdat vett igénybe, minden kártalanítás nélkül, és adott ingyen az arra jogosultaknak; a technikai lebonyolítás - országosan - nem 10 évet, hanem mindössze néhány hónapot vett igénybe.

Szociális téren Bajcsy-Zsilinszky programja azt tartotta helyesnek, ha minden dolgozó osztály és réteg - tanulva az ipari munkásosztálytól - maga épí450