Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Bősze Sándor: Somogy megye egyesületei a dualizmus korszakában

Az egyesületek közvetítő szerepét már érintettük a politikai pártokkal kapcsolatosan. Más szempontból is betölthettek ilyen közvetítő funkciót. Eötvös József a népnevelési egyletek alakítására kiadott felhívásában olvashatjuk a kormány és. az egyesületek kapcsolatáról: „szükséges a népnevelési egyletek alakítása. Az egyesületi tervvel nem akar [a kormány] szabályokat adni, hanem csak segíteni. Ezt a helyi viszonyokra kell alkalmazni. Nálunk a népiskolák egyházi és községi testületek kezében vannak. Az egyletek magánjellegű testületek lennének. Ezeknek az egyleteknek nem szabad sérteni az egyházi iskolai érdekeket”.20

Az egyesületek jellegzetességeinek számbavételét a hatósági engedélyezéssel folytathatjuk. Az előzetes jóváhagyással „az állami szervek előzetesein Vizsgálhatják a törvényi előírások betartásának biztosítékait, illetőleg ezek hiányában az egyesületek, vagy társaságok létrehozását megakadályozhatják”.21 Az 1508/1875. BM sz. körrendelet, egy 1867-ben kiadott belügyminisztériumi rendeletén nem változtatva, kimondta, az egyesületek megalakulásának „főkelléke”, hogy az alapszabály terve az illetékes törvényhatóság útján, az illetékes minisztériumba jusson és az engedélyezze. Ha a felterjesztett alapszabályra 40 nap elmúltával sem érkezett észrevétel, akkor az egyesületet ideiglenesen megalakítottalak vették. Az egyesületek de iure csak az alapszabály engedélyezése és nyilvántartásba vétele után alakulták meg. A továbbiakban a szabályzat bármilyen módosítását, az egylet megszűnését szintén hatósági ellenjegyzéshez kötötték. Az alapszabályszerű működést az 1394/1873. BM sz. elnöki rendelet szerint elsősorban a megyei törvényhatóság, a gyákorlatban annak első képviselője ellenőrizte. Ha az egyesület az alapszabályokban megfogalmazott céloktól eltérően működött, akkor még feloszlatására is sor került. Ez általában miniszteri jogkör volt, de „a munkásegyesületek ez alól is kivételek voltak, működésüket az alispán saját hatáskörében is felfüggeszthette”.23

Egyesületet magyar állampolgárságú természetes és jogi személyek alakíthatták. Az 1508/1875. sz. rendelet alapján külföldi állampolgárok politikai és munkásegyletnek nem, a többi típusnak pedig csak tiszteletbeli tagjai lehetnek. Meghatározott foglalkozású személyek, mint pl. a bírák sem léphettek be minden társaságba. Egyletek tagjai nem tartoztak feltétlenül egy társadalmi osztályba, ill. rétegbe. Itt említhetjük ismét példaként a fürdőegyesületeket, vagy a felekezeti alapon szerveződött köröket. A tagok jogai sem voltak egyformák, ami nem feltétlenül a társadalmi helyzetüktől függött, hanem a fizetett tagdíj mennyiségétől. Megkülönböztettek dísz-, tiszteletbeli-, pártoló-, alapító- és rendes tagokat. A rendes tagok soraiból az egyesületek belső autonómiája, önkormányzati joga alapján a közgyűlésen megválasztották a vezetőséget. A tiszti karban résztvevők egymáshoz való viszonyát az alapszabályban meghatározott szervezeti felépítés alakította ki. Az egyesületek, körök szervezeti felépítése általában demokratikus. Hajdú Géza szerint „Központi összefogás csak a munkásszervezetekben érvényesült”.23 További kutatásoknák kell még kideríteniük, milyen eszközökkel próbálták a Magyar Gazdaszövetség vezetői összefogni az ország gazdaköreit, gazdaszövetségeit.

Az alapszabályokban a célok és feladatok után szokták meghatározni az ezek eléréséhez szükséges pénzek előteremtésének módját. A bevételek felhasználásáról a belső autonómia alapján a közgyűlésen határoztak. A kisebb kifizetéseket a szabályzatban rögzített mértékben a tisztviselők is elvégezhettek. Te405