Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Bősze Sándor: Somogy megye egyesületei a dualizmus korszakában

feladatot, hogy más egyesülésforma, köztük társadalmi szerviek értelmezésekor, több az egyesülettel rokon, vagy azonos fogalomba ütközünk, akár a napjaink, akár a korabeli szóhasználatot vizsgáljuk. Emeljünk ki egynéhányat! Klubok, ahol az embereket a hssonló foglalkozás, azonos sport űzése vagy a hasonló érdeklődés fűzte össze, mint az egyesületek tagságát. A dualizmus időszakában egyesületként tartották számon az ipartestületeket, amelyek kizárólag a gazdasági, termelői tevékenységeit folytató kisiparosok érdekvédelmi szervei voltak iparhatósági jogokkal felruházva, s mint ilyenek önálló jogkörű közigazgatási feladatokat is elláttak. Segély egyletekkel kapcsolatosan újabb nehézséggel állunk szemben. Egyik körük a rászorulókat ön- és betegsegélyező volt. Á másik csoport ellenben, tartalmát tekintve, eLsősorban a hitelhez jutásit próbálta megkönnyíteni tagjainak. Ez az a típus, amelyet az 1508/1875. BM sz. rendelet a nyerészkedési egyletekbe sorolt. Egyesületként tartották nyilván őket. Ugyanúgy, mint a hitelszövetkezeteket és takarékmagtárakat, holott inkább a magyar hitelszervezet kiépülésében a legalsóbb szintekbe sorolhatók be. Itt érezhető, hogy akkor sem lehetett egyértelmű ezek egyesületmivolta, mert a hitelszövetkezetek engedélyezését a kaposvári törvényszék végezte.8 A folyamatosan vezetett egye- sületnyilvántartások pedig nem regisztrálták az összes ipartestületet. Sok egyesületekhez hasonló vonást találhatunk a pártok esetében is. Lényegi különbségként kiemelhetjük, hogy a pártok elsősorban politikai szervezetek voltak. Ha azonban megnézzük a múlt századi pártok jogállását is, akkor számos eltérést tapasztalhatunk. A korabeli jogszabályok értelmében a pártok alakításához nem kellett engedély, s alapszabályra sem volt szükség. Csak akkor kezelték egyesületként, ha szervezetet építettek ki. A különböző pártrendezvényeket, gyűléseket rendőrhatósági jóváhagyással tarthattak. Tagdíjat sem szedhettek.9 Első hallásra ellentmondásosnak tűnhet, de a fenti különbségek és az ebből fakadó munkamegosztás lehetősége és igénye gyakran tette egymáshoz hasonlóvá az amúgy különböző két szervezeti formát. Ennek történeti okai voltak. A „magyar politikai pártok nem voltak a mai értelemben vett szervezett pártok . .. [hanem] a helyi társadalmi egyesületek széles körére tarftaszkodhattak”.10 Tovább is lehet boncolgatni a polgári állam politikai rendszerét: „A feudális korban a politikai hatalom alátámasztására, erősítésére minden szinten gyakorlatban volt családi, rokoni, személyes kapcsolatok már nem elegendőek, kiterjedt társadalmi szövetségi rendiszer épül ki, mely a társadalom egyéb osztályait, rétegeit, csoportjait is átfogja. E szövetségi rendszerben létrejövő társadalmi szervezeti formák között, a politikai pártok kiemelt jogállásra tesznek szert, mellettük nagy számban találhatók az egyesületek: majd minden szervezkedés, társulás... egyesületi formában szerveződik”.11 Ahhoz, hogy az egyesület fogalmát, pontosabban kategóriarendszerét meghatározhassuk, figyelembe kell venni az adott történelmi kort, a társadalom struktúráját, az állam intézményrendszerét, az ezzel összefüggő egyesületi formákat, a nemzeti, ill. szőkébben a megyei hagyományokat, továbbá az osztály-, réteg- és csoportérdekek tudatos felismerésének szintjét.12

Többen próbálták meghatározni az egyesület definícióját: Szladits Károly, a magánjog kiváló szakembere 1903-ban az egyesületeket „olyan szabad társulásoknak nevezi, melyek a társadalom közösségi érdekeit az állam által abszorbeált terjedelmen túlmenően valósítják meg.”13 Vita Emil pedig „ . . . több személy bizonyos időre, bizonyos meghatározott, közös cél szolgálatára egyező akaratnyilvánulással társuló ... ”14 szervezetnek tartotta az egyesületeket. Lé403