Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
1464-es pápai oklevél mentesítette a veszprémi püspöki zsinaton való megjelenés alól! Nekik az esztergomi érsek zsinatán való megjelenés volt a kötelező! Jól látszik viszont az, hogy a veszprémi püspök pedig minden időben megpróbálta főhatósága alá vonni ezeket a exemptus egyházakat, köztük a se- gesdit is. Hiszen itt jelentős anyagi, tizedbevételi részesedésről is szó volt. Valamint a királyi, királynéi egyházak, kápolnák lelkészeinek jövedelmi viszonyai is jobbak voltak. Ez országos viszonylatban is kiemelte őket az alsópapság hétköznapi sorából. Így a legrégebbi időben, a XI-XII. században ezek a papok tized- bevételeiket nem osztották meg az egyházak fenntartóival, viszont a bevételek minden neméből teljes részesedést kaptak. (Valószínű, hogy az exemptus egyházak tizedeiből az esztergomi érsek, magyarországi egyházi legfőbb patrónusuk is részesült!) Végső soron tehát a segesdi királyi, királynéi plébánia jelentős jövedelmekkel is rendelkezhetett a XI-XV. században! Érdemes megvizsgálni még egy általános vonásukat ezeknek a királyi, királynéi egyházaknak, kápolnáknak! Kivétel nélkül, szinte mind a királyi, királynéi birtokok területén találjuk őket.196 Az egymástól távol eső országrészeken jelentkező, két különálló királyi birtokcsoport - a kápolnákkal együtt - a XI. századi magyar királyság hármas területi tagoltságára is utalhat. Világosan látszik, hogy a királyi, királynéi birtokok két különálló csoportba sorolhatók. Ezeknek a magja a Dunántúl, illetőleg a Felső-Tiszavidék. A Duna mindkét oldalára kiterjedő Buda környéki és visegrádi, továbbá Bars, Komárom, Fejér, Veszprém, Somogy és Baranya megyei, valamint a Felső-Tisza vidéki birtokcsoport.197 Éppen - a segesdi példánkon is - bebizonyítható, hogy ott állott királyi, királynéi kápolna, egyház, ahol királyi, királynéi kúria, udvarhely is volt. így természetesen Segesden, ahol a királyi ház tagjai gyakran megpihentek, „tartózkodtak”, mint azt a források bizonyították a Xlll-XIV. században! Ez utóbbi időben pedig már - a király egykori exemptus plébániaegyházán kívül - Segesden királyi, királynéi ún. rezidenciális, magánkápolna is állhatott. Közvetlenül a királyi, királynéi kúria, vagy - a nemrégen azonosított - vár mellett, illetőleg benne. (10. ábra) Vagyis azt is fel kell tételeznünk, hogy a XI- XII. századi királyi alapítású - plébánia feladatot is betöltő - kápolna, vagy más egyház a XII-XIII. századra exemptus plébániaegyházzá alakult át! Rajta kívül, például a királynéi udvarhelyen, vagy már a castcllumban, várban külön épülhetett egy rezidenciális, tehát csak a király, királyné és a kísérete számára istentiszteletet kiszolgáló magánkápolna is. Ebben - az exemptus plébániaegyház, vagyis ekkor már a város, a civitas plébánosa -, mint a királyné speciális káplánja szolgáltathatta az istentiszteletet.198 Hiszen 1296-ban már külön királyi egyházakról és királyi, illetőleg királynéi kápolnák rendszeréről tudunk, országosan.199 Az egyházak plébánosai a kápolnák rectorai voltak. 1268-ban már a királyné kápolnaispánságáról, illetőleg a „comes capelle domine regine Ungarie”-m\ kapunk adatokat. XXII. Benedek pápa 1339-ben Erzsébet királynéra is kiterjeszti a férje, Károly Róbert részére engedélyezett kiváltságát. Vagyis, hogy a királyi kápolnákban, a királyi káplánok által, illetőleg jelenlétében mondott istentiszteleteken a jelenlévők - meghatározott időre szóló - búcsúban is részesültek.200 Az is valószínű, hogy az egyes királyi, királynéi kápolnák lelkészei még a XIII. században is - az önálló szervezettel rendelkező - ún. kápolnaispánság 39
