Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

A vadrózsafa szőrös gubáját pénteken napkelte előtt ha levették és elvitték a másik fókába, és ott bosszúból megetették a kannyal, akkor ott nem fize- kedtek be a disznók. Ezt Tóth Józseftől és az apámtól, idős Tóth Mihálytól is hallottam.

Ridegen a mangalica ártányt tartották. Külön fókába tartották a mangalica kocát is. A harmadik éven túl, már ridegen nem tartottak disznót.

A kanásztanyákon a gúny hó földbeásott volt 50 cm mélyre. (IV. lap.) Egy szelemenfa volt, arra támogatták a repegetett fahasábot. Azon szalma volt és arra föld került. A fekvőhely a gunyhóban a föld volt. A szélén dorongfa és azon belül a szalma.

Az állás és az akol egyben volt. Még pedig úgy, hogy az akol képezte az állásnak az egyik oldalát. Az akol olyan hosszú volt, amilyen széles az állás. Volt olyan akol a kaszói erdőben, amelyik 50-80 m hosszú is volt. Az akol hátul a tetőig volt gelegonya tüskézve. Oldalt pedig a kerítéstüske közé vert karózás volt. Az akol ketté volt választva tüskével, egyik oldalán az ártány, a másik oldalán a göbefóka volt. A disznó csak esőben vagy hóban ment az akolba. Az állás kapuja inkább sűrű korlát volt.

Kutak. Leginkább a kút bodonyos és csigás volt. A bodony odvas tölgyfa volt, amelynek a belseje kirohadt. Az ilyet ásták be a földbe. A fa be volt mo- hásodva. Ebbe járt bele a vödör. Az ilyen bodonyos kútba igen sok béka volt.

Voltak az erdőn kifaragott, fából rakott boronás kutak is, de ezeket csak az agyagos földbe állították. A homok erdő részeken a bodonyos kút járta.

Az itatás a tanyán gödörből volt. Télen baltával vágták ki a jeget a gödrökből, hogy a disznó vízhez jusson.

A tanyán a kanászok a hosszú bundával takaróztak. Ez hosszúszőrű birkabőrből készült. Ujja nem volt. Szűcsök csinálták. Vásárokon vették a kanászok. így például ezen a vidéken a csurgói és iharosberényi vásárokban vették a bundát és a cifra szűrt. Némely tanyán már volt tanyaőrzö kutya. A kanászok vagy erős, nagy gulyáspulit, vagy pedig komondort tartottak. Ez mindig a tanyán volt és nem járt a fókával a legelőre. A legeltetésnél nem is volt rájuk szükség, mert a legelőt vetett terület nem szegélyezte, csak rezula. Rezulának nevezzük az ültetett erdőt, ami nem őserdő. Az öreg erdő volt a legelőerdő. Egyszer Csillagpusztán 1890-1900 táján a Középéri kútnál apám gyermekkorában a tanyát meglepte négy farkas télen, de kárt nem tudtak tenni. Ezek a farkasok a Dráván át jártak régebben. A farkas az erdőn csak a südő falkában tud kárt tenni, mert a mangalica disznó nem félt tőle. Összeröffent és utána ment a farkasnak. Ha menekült, alig tudták a kanászok leállítani őket a bottal és az ostorral. Az erdei kanászok a karikás ostort csak dísznek meg jelzésnek használták, hogy a szomszéd kanász meghallja, merre jár és a falkák össze ne keveredjenek.

Apám idejében a somogyszobi községi disznó is rédegen volt. A delelőn háltak, még állásuk sem volt. Csak tákolt, kéregből berakott gunyhója volt a szobi kanászoknak. Ezek csak karácsonykor hajtottak haza három napra. Meg tavaszban, amikor már a makk elfogyott. Apám is köztük volt. A tanya, a lapodi rezulában volt, ahol a Leveles csárda volt valamikor.

A kanászok voltak a pásztorok között a leggyehennábbak. Ezek egymás közül nősültek is. Parasztot a kanász nem vett feleségül csak pásztor, vagy béresnek a lányát. A kanászlakodalomkor a fő étel a disznóhús volt. Az ilyen lakodalomra összegyűlt az egész vidék kanászsága. Pusztán tartották a lakodal387