Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
doruk a putrinál. Én pumit tartottam a fókánál. Csak azért tartottam, mert más kanászoknál is láttam abban az időben. A kutyának a sertésfókánál nem sok haszna van. Inkább csak szokás volt. A taszáriaknak a mi kanászkodásunk idején, 75 év alatt csak saját tenyésztette mangalicájuk volt. Általában régen két-három család lakott egy házban. (Két-három apás ház.) Egy ilyen házhoz 30 disznó tartozott malaccal együtt. A taszáriak apám idejében is piacon értékesítették a disznót. Lábon hajtották kedd- és pénteken Kapósba. Apám idejében elsősorban rác és horvát kereskedők vették meg. Ezek Horvátországba vitték vonaton, részben pedig lábon való hajtással. A kaposi hetipiacon összeállított fóka mellé fogadtak egy hajtőt. A hajtó leginkább zsellér, szegényember volt. A kanászok ilyenre sohasem vállalkoztak, mert azok a disznóval maguk üzérkedtek. Az ilyen hajtó embernek a kereskedő előre megszabta, melyik községben etessen, hol pihenjen és a pénzt mindehhez előre megadta. A rác az vonaton ment előre. Ezeket a lábon hajtott, vett disznófókákat Vajszló felé hajtatták. Azon a tájon mentek át Szlavóniába. 1870 és 1914 között általában így volt. Ezek a rác disznókereskedők ide Ta- szárra is jártak, de itt főleg urasági disznót vásároltak. A pógár disznót csak a piharcon vették. Aratás után volt a szezonja, kelete a másfél és két éves süldőnek. Ezzel szépen pénzeltek a taszáriak, mert egy jó pógár egy évben tíz süldőt is eladott. A falu szegényebbje egy nyáron két-három süldőt adott el. ősszel pedig egy hízót. Télen megint volt keletje a süldőnek. Ügy decemberbe vették megint. A süldő értékesítése Szlavónia és Győr felé volt. Akkor egy télen egy jó gazda négy-öt hízót vágott. A hízókat a kaposi hentesek is vásárolták Taszárról. Kanászokról. A kanász sohasem lopott disznót, hanem szerzett. Horváth Pili György szerint nem az a bűnös, aki megcselekszi, hanem az, aki utat ád. Persze ezek az útadók is kanászok voltak. Utat adni annyit jelent, hogy megmondani az illető kanásznak, hogy hol milyen és mennyi disznó van és merre vigye a szerzett jószágot. Szóval mindent megadott az útra. Az útadó is részesült az eladott jószág árából. Így dolgoztak valamikor a kanászok egymást látogatva a Dráva és a Balaton között. Magam először bárányt szereztem. Az apámnak volt egy juhász barátja. Apám egyszer megkérdezte tőle, hogy „nem félsz-e a fiamtól”. Ö erre azt válaszolta, csak ólálkodna itt a fiad, meg is rúgnám, hogy otthon esne le. Apám ezt elmondta nekem. Ezért loptam, mivel így gondolkodott rólam a juhász. 12 éves voltam és mikor indultam, apám utánam szólt: - Birka nélkül ne gyere meg. - Beültem a galagonyabokorba, mint az angyal, és amikor rágcsált a birka, a nyakára rántottam a hurkot. Mikor elment a nyáj, apámhoz futottam a birkával. Levágtuk, megfőztük. Mikor eljött a juhász, apám megmutatta a birka füleit. Az öreg csak annyit kérdezett: - Hagytatok-e belőle? Egyed Sándor somogyjádi gazda szerint az öreg Körű olyan kanász volt, akinek a száján a káromkodás sohasem állt be. Egyszer végre le akarta vezekelni a bűneit és elment Andocsra. Meg is gyónt a barátoknál, ö mesélte, hogy öt forintra ítélte a barát, hogy adja azt Szt. Ferencnek. Oda is ment, akkor látja, hogy sok ott a pénz és hozzá lehet férni a perselyhez. Betette az öt forintot, s mert hogy a barát nem mondta, ő bizony tízet kivett. így gyónt meg a jádi kanász Andocson a múlt század végén. Kovács János 79 éves somogyjádi lakos szerint, aki Körű Jánosnak bojtárja volt, az öreg Körű János olyan betyáros ember volt, aki a disznókat is el H4