Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

doruk a putrinál. Én pumit tartottam a fókánál. Csak azért tartottam, mert más kanászoknál is láttam abban az időben. A kutyának a sertésfókánál nem sok haszna van. Inkább csak szokás volt. A taszáriaknak a mi kanászkodásunk idején, 75 év alatt csak saját te­nyésztette mangalicájuk volt. Általában régen két-három család lakott egy ház­ban. (Két-három apás ház.) Egy ilyen házhoz 30 disznó tartozott malaccal együtt. A taszáriak apám idejében is piacon értékesítették a disznót. Lábon hajtották kedd- és pénteken Kapósba. Apám idejében elsősorban rác és horvát kereske­dők vették meg. Ezek Horvátországba vitték vonaton, részben pedig lábon való hajtással. A kaposi hetipiacon összeállított fóka mellé fogadtak egy hajtőt. A hajtó leginkább zsellér, szegényember volt. A kanászok ilyenre sohasem vállal­koztak, mert azok a disznóval maguk üzérkedtek. Az ilyen hajtó embernek a kereskedő előre megszabta, melyik községben etessen, hol pihenjen és a pénzt mindehhez előre megadta. A rác az vonaton ment előre. Ezeket a lábon hajtott, vett disznófókákat Vajszló felé hajtatták. Azon a tájon mentek át Szlavóniába. 1870 és 1914 között általában így volt. Ezek a rác disznókereskedők ide Ta- szárra is jártak, de itt főleg urasági disznót vásároltak. A pógár disznót csak a piharcon vették. Aratás után volt a szezonja, kelete a másfél és két éves sül­dőnek. Ezzel szépen pénzeltek a taszáriak, mert egy jó pógár egy évben tíz sül­dőt is eladott. A falu szegényebbje egy nyáron két-három süldőt adott el. ősszel pedig egy hízót. Télen megint volt keletje a süldőnek. Ügy decemberbe vették megint. A süldő értékesítése Szlavónia és Győr felé volt. Akkor egy télen egy jó gazda négy-öt hízót vágott. A hízókat a kaposi hentesek is vásárolták Taszárról. Kanászokról. A kanász sohasem lopott disznót, hanem szerzett. Horváth Pili György szerint nem az a bűnös, aki megcselekszi, hanem az, aki utat ád. Persze ezek az útadók is kanászok voltak. Utat adni annyit jelent, hogy meg­mondani az illető kanásznak, hogy hol milyen és mennyi disznó van és merre vigye a szerzett jószágot. Szóval mindent megadott az útra. Az útadó is része­sült az eladott jószág árából. Így dolgoztak valamikor a kanászok egymást lá­togatva a Dráva és a Balaton között. Magam először bárányt szereztem. Az apámnak volt egy juhász barátja. Apám egyszer megkérdezte tőle, hogy „nem félsz-e a fiamtól”. Ö erre azt vá­laszolta, csak ólálkodna itt a fiad, meg is rúgnám, hogy otthon esne le. Apám ezt elmondta nekem. Ezért loptam, mivel így gondolkodott rólam a juhász. 12 éves voltam és mikor indultam, apám utánam szólt: - Birka nélkül ne gyere meg. - Beültem a galagonyabokorba, mint az angyal, és amikor rágcsált a bir­ka, a nyakára rántottam a hurkot. Mikor elment a nyáj, apámhoz futottam a birkával. Levágtuk, megfőztük. Mikor eljött a juhász, apám megmutatta a birka füleit. Az öreg csak annyit kérdezett: - Hagytatok-e belőle? Egyed Sándor somogyjádi gazda szerint az öreg Körű olyan kanász volt, akinek a száján a káromkodás sohasem állt be. Egyszer végre le akarta veze­kelni a bűneit és elment Andocsra. Meg is gyónt a barátoknál, ö mesélte, hogy öt forintra ítélte a barát, hogy adja azt Szt. Ferencnek. Oda is ment, akkor lát­ja, hogy sok ott a pénz és hozzá lehet férni a perselyhez. Betette az öt forintot, s mert hogy a barát nem mondta, ő bizony tízet kivett. így gyónt meg a jádi kanász Andocson a múlt század végén. Kovács János 79 éves somogyjádi lakos szerint, aki Körű Jánosnak boj­tárja volt, az öreg Körű János olyan betyáros ember volt, aki a disznókat is el H4

Next

/
Oldalképek
Tartalom