Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
- átmeneti fokozatokon át - a földdel ellátott, „házas” szolgák, szabadosok és kondicionariusok, a „szabadnak” vagy „jobbágynak” nevezett réteg parasztgazdaságáig.163 Az egységesülő kondicionalis csoportok a termelés befejező szakaszában kapcsolatban maradtak a prédiális gazdasággal. Évente egyetlen napon aratási robot terhelte őket, rájuk hárult a betakarítás, általában a fuvarozás. Vagyis úgy látszik, hogy ez időre a munkajáradék régi jelentőségét elveszítette és létrejött a pénzjáradék, egyre nagyobb méretekben! Néha a király vagy a királyné hozzájárult a népei közszabadságának elnyeréséhez. Egyrészt városba költöztette őket, vagy a már városi településeken élőket hospes-kiváltságokban részesítette. A királyi, királynéi kondicionariusok kis része fegyverforgató nemes lett.161 Gyakran azonban csupán a földet adományozták el - nem törődve a rajtuk élő királynéi népekkel -, akik elköltözhettek más királyi, királynéi jószágra vagy mehettek ahova éppen akartak vagy tudtak.160 A XIV. században a megmaradt jelentős segesdi királynéi comitatus-i földek is a váruradalom, várigazgatás szervezetébe kerültek. Ekkorra a korábban várispánsági, ispánsági földek, mint a segesdiek is - az úri birtokokhoz hasonlóan - magánuradalommá szerveződtek. A királyi, királynéi uradalmak újjászervezésében az Anjouk jártak az élen. Több éves huzavona után - az 1276-ban eladományozott - segesdi királynéi uradalomhoz tartozó káal-völgyi boradó népeket Károly Róbert visszaveszi a veszprémi egyháztól. (Kárpótlásul Tátika várát kapják várbirtokaival!) Károly Róbert és Nagy Lajos erélyesen nyomoztatnak a szétszóródott királyi proprius- népek után. Már 1318-ban szerepel oklevelükben, hogy „az ilyen conditionariu- sokat, akik conditiójukból kifolyólag a király napi élelmezéseit tartoztak biztosítani, az ország szokása szerint a királynak, valamint az ország báróinak és nemeseinek határozatából elidegeníteni és „conditiójukat elvonni nem szabad és nem lehet.166 Mégis 1317-ben király, illetőleg a királynő egyik legfőbb hívét, a Gut- keled nembeli Amadé fia Miklóst - az időközben visszaszerzett - Berény, Osz- topán és Dénes segesdi királynéi birtokokkal jutalmazzák.167 1331-ben Károly Róbert másik fontos hívét, a vármegye főispánját, a Kacsics nembeli Szécsényi Tamást iktatja be több birtok, köztük a királynéi Szob tulajdonába. A szobi birtok eladományozása nem lehetett tartós, mert 1365-1366-ban Dénes fia Miklós, a királyné protonotáriusa kapta.168 1327-ben Róbert Károly is mint királynéi birtokot kötötte le nászajándékul Segösdöt, fiának, Lászlónak a cseh Annával történt eljegyzése alkalmával. (Bár e házasság László halála miatt nem jött létre!)169 1389-ben a mezőlaki Zámbó Miklós királyi tárnokmester kapja meg zálogba a segesdi uradalmat: Segesdet, és a hozzá tartozó Aranyos, Atád, Baráti, Barcs, Beleső, Bolhás, Csákány, Gesztenye, Ötvös, Szabás és Visonta falvakat, továbbá még hét, a segesdi ispánsághoz nem tartozó falut. Mezőlaki Zámbó cserében kapta a Veszprém megyében lévő Apáca-Somlyó várért és néhány más faluért (melyeket előtte Mária királynő 8200 frt-ért zálogosított el!). A csere során Zámbó még 2571 frt-ot fizetett rá a királynőnek. A fentiekhez 1393-ban még a királynő segesdi mezővárosát, civitas-át is megkapta.1'0 1394-ben Segesdet Zámbótól - egy rövid időre - hatalmaskodással Prodaviczi Mikes bán, somogyi főispán szerezte meg. 1395-ben - Zámbó halála után - özvegye ...az oppidum seu districtum Segusd vocatum ... a királynak és a királynénak visz34
