Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
„Naponta nagyobb számmal látva a városban a nagy seregből szállongott tiszteket - és honvédeket levert arccal bolyongani, kik közt - Kun Géza Görgey táborbeli őrnagy közié velünk a szomorú hírt - katonai és polgári becsületét kötve állításához, miszerint Világosnál Görget parancsából a fegyver- letétel valóban megtörtént! - Minő benyomást gyakorolt ez mindenkire közülünk, az leírhatatlan! - Minden életjel megszűnni látszott - az eddig reménytől derülő arczokat bánat fellegekkel borítvák, - a mozgékony ifjúság aggá, - a férfiú bús komollyá, hogy mondjam - szoborrá vált.” A lehangoló hír mindenkit hatalmába kerített néhány óráig, utána ......mint a vesztőhelyre hurcolt - még sem mondánk le minden reményről” M ednyánszky futárt menesztett Klapkához, aki igazolta a hír valódiságát. Noszlopy Gáspár az újabban feltárt dokumentumok alapján augusztus 19 táján értesült a hírről. Összehívta vezérkarát, a vele tartózkodó polgári megyei vezetőket és feloszlatta seregét, illetve Mednyánszkyhoz küldte azokat, akik a további harcot vállalták. Erre Noszlopy Antal így emlékezett vissza: - „Szétosztásunkat a püspöki teremben tartott búcsú, vagyis torebéd előzte meg. E szó búcsú magában már szomorú jelentésű. Búcsúzni szokott rokon szeretett rokonától, szerelmes szíve felétől, szülők és gyermekek egymástól, barátok barátoktól, végleg vagy ideiglen. Az ideiglen is szívsebző - hát midőn azon kedves kötelék elszakadt pontján állunk, melyek imádott haza szent romjai felett Caius Mariusi hűség bánatával egy bizonytalan jövő borzalmát idézik elő - csudálhatni e midőn érző lény kit embernek neveznek - ha az ki a viharok előtt tárt kebellel állott, ily váratlan sors súlya alatt porig hajolva összeomlik. - Ilyen vala búcsúnk, midőn egymás keblére borultunk, ilyen az ebéd, melynek ételét epével, italát bánat mérgével vegyítve ízleltük.” Noszlopy Gáspár néhány forradalmár társával - volt tisztviselők és közkatonák - élve a szabad választással, Veszprémben maradtak. Ezután, akik vállalták Noszlopyval a további sorsközösséget ......a Bakony rengetegébe vetők m agukat.”125 Rövidesen a szövetséges császári csapatok teljes győzelme és a Komárom körüli ostromgyűrű az utolsó lehetőséget is szertefoszlatta. Noszlopy és társai számára ezzel a végső remény is kialudt. Noszlopy Gáspár életében pedig megkezdődött a hároméves illegális munka, amely fiatal életét követelte 1853 márciusában.126 334
