Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
azt jelentette még, hogy „az újoncozás folyik és a napokban már többen Palotára is szállíttattak.”119 Augusztus 16-án Kisbérről az ott rövid ideig megpihenő 127. honvéd zászlóalj parancsnoka, Radakovics Miklós százados jelentésében Noszlopynak beszámolt egysége helyzetéről. Kiderült, hogy Mednyánszky már felhasználta őket, illetve a felszereletlen újoncokat Komáromba vezényelte. - „Most Komáromba megyünk, hol néhány napokig maradunk, hol alkalmunk leend fegyverrel s ruházattal magunkat felszerelni.” Augusztus 15-én Kisbéren Mednyánszky Eszterházy Pál ezredes, hadosztályparancsnoknál jelentkezett, aki a somogyi zászlóalj láttán elismerését kifejezte, - „Ami a zászlóalj tisztakart illeti, jelenleg összetartó - öröm! - meghasonlás köztük nem uralkodik. A honvédek bár fáradtak, de nem ztigolódnak.”m A legjobban és legegyöntetűbben felszerelt somogyi alegység a huszárszázad volt. A huszárokat Veszprémbe érkezéstől állandóan felderítésre, az újoncozás végrehajtására használták fel. Székesfehérvár és Lepsény alá jártak felderíteni. Majd Veszprémbe visszatérve kapták Mednyánszky parancsát, a Komáromba vonulásra. Klapka egyrészt a lesújtó katonai vereségek hírére, másrészt az osztrákok előrenyomulása miatt, augusztus második felében minden portyázó és Komárom falain távol tevékenykedő magasabb egységét a várhoz közel parancsolt. Mednyánszkyt és Eszterházyt augusztus 16-án Kisbérre rendelte. Az augusztus 16-i komáromi haditanács határozata szerint azonban Mednyánszky alezredes alárendeltségébe tartozó felszerelt somogyiak is, a Balaton körül és a Bakonyban néhány napig visszamaradtak. Augusztus 19-én Mednyászky - a világosi fegyverletétel híre után - Klapkától parancsot kapott, hogy a „leggyorsabb menetelésben Komáromba visszainduljon, ahová a Noszlopy Gáspár által toborzott és hozzánk csatlakozott Zala-somogyi szabad csapatokkal együtt, egy nap és két éjszakai folytonos menetelés után testileg elgyötörve, lelkileg elcsüggedve a Bakonyon keresztül vissza is érkeztünk.”121 A beérkezés augusztus 22-én történt, amikor Mednyánszkyt a fegyvernyugvás miatt Jablonovszki osztrák dandárparancsnok kénytelen volt Komáromba a zárógyűrűn átengedni. Szinnyei József komáromi naplójegyzetében szintén megemlékezett a somogyiak bevonulásáról, ö jegyezte fel, hogy Komáromban a két század (!) somogyi vadászt Janik ezredes hadosztályába osztották be, míg a huszárok a Lehel-huszárokhoz kerültek, ahol a 4. századot alkották.122 Gelich Richárd könyvében megemlítette, hogy Komáromban Noszlopy embereit két önálló zászlóaljba szervezték.123 A tévedés bizonyára Szinnyeinél volt, mivel a 3000 fős somogy-tolnai honvédet csak két zászlóaljba lehetett beosztani. A somogyiak Komáromba magukkal vitték a Kaposváron öntött 6 fontos ágyút, valamint a 6 darab egy fontost is. Hasonlóan a tölgyfából készített, erős vasabroncsokkal ellátott 6 fontost is a várba vitték. Noszlopy Veszprémben augusztus 19. után, feltehetően 20-án kapta az utolsó rendelkezést az újoncok sürgős kiállításáról a „Bakonymelléki mozgó sereg” parancsnokától, Mednyánszkytól. Levelében személyes találkozóra hívta meg Noszlopyt Tés községbe.121 Noszlopy Veszprémet nem hagyta el, a világosi fegyverletétel híre ott a püspöki várban érte. Erről Noszlopy Antal a következőket írta: r 333
