Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Spira György: Egy Jellačić-önportré
Pulszky Ferenc X'olfgang Böhm olajfestménye, 1849 (TKCs) Metell Ozegovic Josef Kriehuber litográfiája, 1849 (TKCs) gatását illeti: erre nézve Jellacic előadása egyenesen hézagpótló kútfő. Az itt történtekről ugyanis ezen kívül mindössze egyetlen nyúlfarknyi forrásrészletből meríthetünk értesüléseket: Batthyánynak egy ,nem sokkal utóbb papírra vetett mondatából, amely szerint Jellacic ehelyütt „ígéretet tett, hogy azon feltétel alatt, ha a magyar kormány haderejét a horvát határtól hátra húzza, maga is ugyanazt fogja tenni”/'7 Aminek Jellacic leírása első pillantásra ellentmondani látszik, ténylegesen azonban szintén megerősítését adja. Mert Jellacic egyetlen szóval sem említi ugyan, hogy János főhercegnél jártukkor ilyen vagy hasonló ígéretet tett volna, sőt határozottan kijelenti, hogy Batthány és ő ez alkalommal pusztán az előző megbeszélés eredménytelenségéről tájékoztatta a házigazdát, ehhez azonban végül - mint láttuk - meglepetésszerűen azt is hozzáfűzi, hogy a főherceg még ekkor, beszámolójuk meghallgatása után sem látszott feladni a horvát-ma- gyar kiegyenlítés iránt táplált reményeit. S ebből persze fenntartással kell fogadnunk azt a közlést, hogy János reménykedett a horvát-magyar megegyezésben (hiszen az általa képviselt udvari köröket egyáltalán nem töltötte volna el örömmel a horvát-magyar viszály kiküszöbölése),48 abban viszont, hogy János még ekkor is látott lehetőséget a horvát-magyar ellentét áthidalására, nincs miért kételkednünk. Ilyen lehetőséget pedig ő nyilván nem látott volna, ha beszélgetőtársai közül akár csak az egyik is teljes hajthatatlanságot mutat. Más kérdés, hogy Jellacic, ha szemre belement is a csapatok kölcsönös visszavonásába, ezt — mint Széchenyi már két héttel később megállapította49 - csupán azért tette, hogy Batthyányi megtévessze, és így időt nyerjen a maga valóságos terveinek megvalósítására. De hogy szemre belement a csapatvisszavo306
