Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
patak, Nagyszőllős szőlőművelés alatt álló hegyoldalait és lankáit a királyi uradalmak legbelterjesebben művelt részeinek kell tekintenünk ... Itt a szőlőkkel betelepített erdővidéken helyezkedtek el a királyi ház tagjai által - a vadászat céljából is - igen sűrűn felkeresett királyi lakhelyek, curtisok is. Jankovich megállapításait éppen a somogyi, illetőleg kŐzvetleríül a segesdi uradalomnál tapasztaltakkal kell kiegészítenünk. Hiszen éppen itt sűrűsödtek, illetőleg helyezkedtek el a kiváltságolt, többnyire szőlő-bortermeléssel foglalkozó, legfejlettebb, vallon-francia, latini és más hospestelepek is.147 Ezek a földművelő-bortermelő, királyi, királynéi tulajdonban lévő vallon-francia, latini és más hospestelepek kereskedelmi, gazdasági kapcsolatban álltak az Árpád-korban - legalábbis Somogy esetében - egymással. Így például Somogyvár és más somogyi települések borait, szőlőterméseit a székesfehérvári latinok vásárolták fel. Ez a kapcsolattartás a segesdi uradalom esetében is kimutatható, így ÉK-felől Székesfehérvárral, míg DNy-ról közvetlenül Zágrábbal, a szlavón báni székhellyel tartottak - többek között - különböző jellegű összeköttetést, javarészt kereskedelmi, gazdasági érintkezést. Zágráb a XIII. század derekától a király helyettesének, a Somoggyal, de általában a király, a királyné segesdi uradalmával kapcsolatban álló szlavón bánnak a székhelye. A bán alá tartozott - a latin hőspes joggal - 1108-ban kiváltságok Trau és más hospes jogú, fejlett tengerparti város. István bán például - a már említett módon - 1251-ben a dalmát tengerparton egy hospes jogú várost, valamint a szlavóniai (körösi) hospes telepet hozta létre. Magában Zágrábban pedig külön vicusa, vagyis városrésze, utcája van az ún. latinik-nek, a városalapító vallon-francia polgárrétegnek.148 A segesdi királynéi uradalom berényi-gyáni bor- és szőlőtermelő uradalma közvetlenül (Sió) Fok alatt, a Ságvár melletti hadiút leágazásnál, kereskedelmi vagy más szempontból is „jó, könnyen megközelíthető” helyen feküdt. Csakúgy, mint - az előzőekben néni hangsúlyozott Kőröshegy-vidéki királyi- királynéi szőlő-bortermelő uradalom. Ahol a királyné, Szántód rév menti vára, Fejérkő tövében jött létre egy forgalmasabb uradalmi centrum, Kőröshegy. Ez - a francia-vallon, latini és más eredetű hospeslakosságú Somogyvárral együtt - a székesfehérvári borszállító latinok fontos felvásárló telephelye, már a XIII. században is.149 4. A segesdi uradalom birtokai (XII-XIV, század) Az előző 'fejezetekben összefoglaltuk az uradalom szolgáltató településeit, amelyek a X—XIII. században a fejedelmi, királyi, királynéi központhoz tartozhattak. Melyek lehettek - a szolgáltatótelepülések rendszerének felbomlása, átalakulása után - ezek a Segesd központhoz, pontosan a vármegyébe, illetőleg az uradalomba tartozó törzsbirtokok? Ezeknek a pontos számbavétele éppen az eladományozások miatt nagyon nehéz, sőt bizonyos birtokok esetében szinte lehetetlen! Nemcsak azért, mert nem alakultak át összefüggő „zárt” területté.100 Mindenesetre a XIV. században már váruradalomba, „vármegyébe” tartoztak ezek - a töredékesen megmaradt - birtokok. Ekkor már jobbára csupán Somogyra, illetőleg Dél-Somogyra terjedtek ki a Segesdhez hozzátartozó, szétszórt települések, falvak láncolatai. Azt a látszatot keltve, mintha eredetileg is inkább a dél-somogyi terület települései adták volna a királyi, a hercegi, illetőleg a királynéi segesdi megye, váruradalom magvát. 29
