Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)
és a nagyvázsonyi iskolákat. Néhány tanterem még díszes és csinos is volt, és kényelmes, amelyekben már nem kellett a gyermekeknek szorongarii (pl. Enying, Kajár, Olaszfalu). Másutt téglából épültek az iskolaépületek, cserépzsindely tetővel és kellő számú ablakkal, amely elegendő világosságot és levegőt biztosított a tantermek részére. Csupán csak a vörösberényi iskola állapota volt szánalmasként feltüntetve, amelyről a plébános jellemzése így hangzott: „Az iskola és a mester szobája nemcsak jelen, filanthrópikus századunkban, de bármely barbár korszakban is gonosztevő latrok börtönének is alkalmatlan volna, főleg téli időben. Annál alkalmatlanabb tehát iskolának. Sem építkezése, sem nagysága nem felel meg a célnak. Legalább háromszor nagyobbnak kellere lennie, hogy az iskolás gyermekek elférjenek benne.”'23’ A lókúti iskolát még most is „siralomháznak” nevezték, kis szobájában 66 fiú és 49 leány szorongott. A lehangoló látvány arra ösztönözte a püspököt, hogy 25 Ft-os adományával azonnal operatív segítséget nyújtson a plébánosnak. De volt olyan falu is (pl. Bakonyszentlászló), amelyben a falusi kondás házát adták át tanítás céljára, Felsőőrsön pedig a kocsmaházat, amelyben a gyerekek az „agyagos földön ültek”. Az iskolák felszereltsége ha gyarapodóban is, mindazonáltal hiányosnak és szegényesnek volt mondható. A berendezést egy asztal, egy szék, egy dobogó, egy hivatalos iratszekrény, egy térkép és néhány pad képezte, sokhelyütt még ezeknek a nagy része is hiányzott. Bár Aka község a gazdagabbak közé tartozott, mégis mindössze csak 17 db magyar, 12 db német olvasókönyv volt a birtokában, valamint egy bibliai és egy történelmi tankönyv, egy „erkölcsügyelő” vezérkönyv, egy Istenhez vezető gyermekkalauz és a Hármas Kis Tükör egy példánya. Ezen felül csak egy magyar és egy német betűtábla, egy fekete tábla és két szék képezte az iskola felszerelését. Az iskolák felszereltsége - nagyjából - a protestánsoknál is azonos volt. Kőröshegyen egy téka, egy avult nyoszolya és két hátasszék volt - nyilvánvalóan a tanító használatában - 1816-ban a református népiskolában, s Nagyszékelyben is - ugyanebben az esztendőben — az egyházlátogatók két hosszú asztalt, négy karos széket s egy fekete táblát találtak. Az iskolába járó gyermekeknek nem volt megfelelő, meleg téli ruhájuk, főképp a lábbeli hiány volt igen aggasztó, nyáron pedig dolgoztak. Nyáron mindössze csak azokat engedték iskolába, akik dologra alkalmatlanok voltak. Az iskolába járást - még ekkor is - a szülők a gyerekek tetszésére bízták, akik a szülői közöny következtében igen hiányosan jártak az iskola falai közé, egy-egy napi megjelenést hétszámra való elmaradás követett. Az iskolalátogatás elégtelenségének a jelentősége eléggé általánosnak volt mondható még ezekben az esztendőkben is, amelyen tulajdonképpen sem a pénz-, sem pedig a munkabírság nem tudott segíteni. A tanítás hétköznap 8-10-ig, délután pedig 13-15 óráig tartott. A tanév rendszerint november elejétől tartott március 20-ig, vagy április 21-ig, illetve Szentgyörgy napig. Ahol a kegyúr nem adott fát az iskolának, a tanulók vittek - főképp télen - egy-két vágott fadarabot az iskolába. A gyermekek reggel énekszóval mentek a misére és párba állítva vonultak hazafelé, amikor is „dicsértessék” kezdetű kórusban köszöntötték a falu öregeit. Az iskolalátogatás aránya néhány községben már kedvezően alakult: 246
